Nem irtam, mert leragadtam a tévé elé (megint).. Most nem főzőműsor, hanem énekverseny volt az ok. Eddig soha nem néztem a különböző ilyen-olyan tehetségkutató popzene énekes sorozatokat, illetve néha a végefelé mikor mégis kiváncsi voltam a legjobbakra. Azonban ez „A hang” c. újabb őrület engem is magával ragadott. Eredetileg a hollandok találták ki, majd persze az amik átvették, 1-2 adást utóbbiból néztem, de nem vártam ki a győztesek.
Az ausztrál változatot már hetekkel előtte hirdették, de annyira, hogy az első adás szuper nézettségű lett, aztán a többire is ott maradt 2-3 millió néző.
A verseny annyiban különbözik az eddigiektől, hogy a válogatás alatt a négy tagú zsűri háttal hallgatja a versenyzőt és igy valóban csak a „hang” alapján döntenek. Akinek tetszik, az megnyomja az ülése gombját és akkor arra fordulva láthatja a versenyzőt, s ez azt is jelenti, hogy meghivja a csapatába. 12 versenyzőt választhat minden zsűritag.. Ha az énekes nagyon jó akkor akár mind a 4 hivhatja a csapatába, ez esetben a versenyző döntheti el, kinél szeretne lenni.
A héten értek véget a selejtezők, s a kiválasztott 48 énekes elkezdi az egymás ellen versenyzést, miközben a zsűritag hiresség „edzi” őket.
Volt néhány meglepetés is, mert bár a hang számitott csak – az idősebb 40 körülieket (v. azon túliakat) nem találták jónak, pedig volt köztük igen jó is. Két kedvencről teszik ide videót.. Mindketten 19 évesek, az egyik lány nevelőszülőknél nőtt fel, utcagyerek volt, sok problémával – ő a kedvencem, fantasztikus tehetség, Joplint idézi a hangja..
A másik leány majdnem vak, 95 százalékos csökkent látású, gyönyörű teremtés aki azt mondta, nem akarja, hogy azt mondják róla: a vak lány aki szépen énekel, hanem a lány aki jól énekel, de nem lát...
Volt egy Húsvét.. Mint ismeretes e földrészen Nagypéntek munkaszüneti nap, igy nagyszabású 4 napos ünnep van minden évben. Számolgattuk J-vel, hány éve is járunk el ilyenkor teniszversenyezni.. talán tiz éve is már. Igy mi is beálltunk a húsvéti teniszverseny hagomány-sorba, hisz több mint száz éve rendezik a Murray folyó melletti kisvárosokban az ünnepek alatt füvespályás versenysorozatot.
Az utóbbi öt évben Y kisváros a hely. Mindig jó az idő arrafelé, kb. 350 km a tengertől, száraz, meleg.. Az idén csütörtök-pénteken massziv harminc fok felett volt, nem irigyeltem a pályákon versenyzőket. Mi nézők igyekeztünk árnyékos helyekről drukkolni, bár a nap nem éget már, de mégis fullasztó meleg volt a tüző napon. Húsvét szombat reggel aztán odaért a hidegfront, s attól kezdte a napos helyeket kereste az ember, hogy ne vacogjon.. Ilyen ez igy ősz elején.
Esténként végig jártuk a főutca pubjait, jókat vacsoráztunk, beszélgettünk – jó, ha társasággal megy az ember, alig kivánkozik lefeküdni, pedig muszáj, mert reggel 9-kor kezdődtek a versenyek.
Vasárnap még délutáni piknikre is volt idő a folyóból duzzasztott tó mellett. Sonka, lazac, sajtok, izes kenőkrémek kerültek a kempingasztalra, s majszoltunk kényelmesen, meg ittuk a zamatos új-zélandi fehérbort. Az ünnepek ellenére a kisváros boltjai nyitva vannak, hisz sok a túrista, nemcsak a teniszverseny miatt. Van aki napi látogató, mások 4 napra érkeznek, mint mi.
Jó volt feltöltődni a következő hónapokra. Hiába hittem, nem fog az őszi nap – a szeles, napos időben leégett az orrom és az arcom is. Jövőre is lefoglaltam a motelszobát, immár 6. alkalommal.
A Húsvét nálunk összekötődött a Murray folyó melletti városokban rendezett teniszversenyekkel. Az utóbbi öt évben Y. városkába megyünk 4 napra, ahol Nagypéntektől kezdődnek a versenyek és H.hétfőn a döntőkkel fejeződik be.
Az idén a fiam barátja és családja nem tud jönni, viszont a lányom udvarlója (ő is teniszezik) és szülei tartanak velünk.
Az idő pompásnak igérkezik, őszi nyár-meleg 30 fok körül.. Este sajnos kicsit lehűl, na és korábban sötétedik, de ez a legkisebb gond...
Kellemes Húsvéti ünnepeket, jó pihenést mindenkinek!!!!
Vasárnap hátratoltuk az órát.. meg a kedvemet. Nem szeretem a korai sötétet és reggel a korai napsütést. Mindez persze őszt jelent és majd telet is, s ez a fő bajom. Még az itteni enyhe téllel sem vagyok kibékülve. Türelmesen várom tehát június 21-t, amikor ismét hosszabbodni kezdenek a napok:o)
oka... egyszerű. Az utóbbi hetekben a tv elé ragadtam. Tudom, sokak szerint ez rossz pont, de mentségem, hogy a műsor kitűnő. Valami hasonló már tavaly és előtti is „rabul ejtett”, de ebből – bár ez a harmadik szezon – a mostanit nézem, vasárnaptól-péntekig.
Ez egy főzőverseny, a cime My kitchen rules, párban főznek a versenyzők: van közöttük házaspár, testvérek, barátok, barátnők. Minden államot 1-1 pár képvisel. A verseny a saját konyhában kezdődött, minden pár a saját házába-konyhájában látja vendégül a többi versenyzőt és a két tagú zsűrit, akik mesterszakácsok.
A soron lévő versenyzőket nyomon követhetjük a bevásárlásnál, majd 3 óra előkészületi időt kapnak, ezalatt kell megteriteni, előkésziteni a főzni- és sütnivalókat. Ez valóban előkészületi idő, főzni-sütni nem szabad.
A vendégek megérkezése után kezdhetik a főzést, három fogással, elő- és főétel, desszert. Láthatjuk a konyhai készülődést, sürgés- forgást, hallgathatjuk a vendégek beszélgetését. Majd az ételek elfogyasztása után jön a pontozás – nemcsak a zsűri, de a többi versenyző is pontoz.
Akik a kör-főzés után a legkevesebb pontokat kapják egymás ellen főznek – már a stúdióban.Később belekevertek egy-két külső helyszint is: édességeket kellett sütni egy kisvárosi felvonulás után, illetve elrepitették őket a tropikus részre, ahol kalandos bevásárlás után a 95 százalékos párás estén főzni és sütni kellett- a szabadban.
Minden héten kiesett egy pár, majd az utolsó fordulókban minden este.. Ma este van a döntő a két legjobb csapat között, akik Dél-Ausztráliából vannak, pontosan két barátnő (egyik virágbolt tulajdonos, a másik titkárnő) és két gyerekkori barát (épitőipari munkás és könyvelő...). Én a lányokra tippelek. Két óra múlva kiderül, ami majd megnézhető a verseny honlapján..
Volt persze sok furkálás, ellenségeskedés, féltékenykedés a sorozat alatt, de mindez ügyesen összevágva az adások fűszerezésére.
Na és nem mellékes a sok-sok fantasztikus ételrecept, amiket a résztvevők főztek...
Lehet butaság, de én hiszek abban, hogy az elveszett tárgyak visszatérnek a "gazdához".. Legutóbb két esetem is volt...
Van egy szines, bohókás karórám, amit az egyik reptéren vettem. A lányomnak szántam, de neki nem igazán tetszett, igy az enyém lett. Rózsaszinű, eléggé észrevehető darab, néhányszor a könyvtári munkámban is emiatt azonositottak a diákok, „a hölgy a szines órával”..
A neten megtaláltam.. Pont ilyen az enyém is...
Egyik este levéve, rémültem vetem észre, hogy az óra maga hiányzik a rózsaszinű „tartóból”. Ezer helyen veszthettem el aznap, fogalmam sem volt hol keressem. Reggel megnéztem a kocsim vezetőülése alatt, a munkahelyemen az elveszett tárgyak fiókjában.... Sehol nem volt, kész, elveszett.
A következő hétvégén elmentem egy vasárnapi piacra, ahol örömmel fedeztem fel egy gagyióra árusnál hasonló órákat, persze utánzatok voltak, nevetséges árakért. Elvben az utánzatnak méretre stimmelni kell az eredetivel, igy vettem egy hasonló darabot, otthon pedig áttettem az órát az eredetibe.
Másnap esni kezdett, ezért a kocsim hátsóülésén lévő ernyőt ki kellett vennem és mit látok? A hátsó ülések alján, ott hever a az elveszettnek hitt órácskám!!! Valójában el sem ment tőlem, csak elkeveredett..:o)
A másik történet szereplője a Bécsben vett swar. kristály karkötőm, amit szinte minden nap viselek. Apró fehér kristályokból van, amik kékes-lilásan tükröződnek a fényben. Nem egy drága darab, de emlék és kedvenc...Na ezt is elvesztettem a múlt vasárnap, mikor elmentem néhány bútorboltba új ülőgarnitúrát nézni, amiket méricskélnem is kellett, hogy elférjen a helyén. Voltam vagy öt üzletben és mikor hazafelé indultam, vettem észre, nincs rajtam a karkötő. Akkor kellett volna visszamennem a boltokra, de rohannom kellett.
Otthon persze rögtön megnéztem, hátha... Persze nem találtam. Másnap felhivtam négy üzletet, egyben meg is adtam a nevemet, telefonszámomat és... gyakorlatilag lemondtam a karkötőről, mert vagy megtalálta valaki valahol, oszt megtartotta, vagy a parkolóban esett le, s már ezer darabra tört.. Az ötödik üzletet fel sem hivtam, mert ott nem méricskéltem és csak néhány percet töltöttem bent.
Pénteken felhivtak a boltból, ahol meghagytam a nevemet, hogy egy másik vevő, aki elvesztett egy medált, sorra járta a boltokat, s az egyikben mondták, ők csak egy kristály karkötőt találtak... És melyik volt a bolt? Az ötödik, amelyiket nem hivtam fel... Elmentem hát oda személyesen tegnap és átvettem az „elkóborolt” ékszeremet...
Ez is a netről való fotó - a karkötőmről, csak más a zárja.
Ma van a nyár utolsó napja.. Épp olvasom az újságban, milyen is volt az elmúlt három hónap itt Victoria államban:
Az átlag hőmérséklet 21,5 C volt. A legmelegebb napot január 2-án mérték, 43 C volt.
A leghidegebb nap szintén januárban volt, 11-én, igaz a magas hegyekben, 0,6 fok.
Melbourne-ben 22 nap volt 30 fok fölött, és 3 nap 20 fok alatt.
A leghidegebb éjszaka (szintén a hegyekben) december 5-én volt, 4,5 C. A legmelegebb éjszakán 26,3 fokot mértek nemrég, februárban 26-án. Legszelesebb napunk január 8-án volt, 144 km per óra széllel.
A hétvégén is jó meleg volt (lásd febr. 26 éjszaka volt a legmelegebb), akkor el is mentünk a tengerhez, még egy utolsó strandolásra a 38 fokban.
Annyi minden történik, meg annyi minden nem, aztán ide meg nem ir senki. Nyaralásunk óta mindenféle renoválási akciók történtek a házunkban. Még csak 12 éve épült (mondjuk már egy belső festés is ráférne, különösen az ifjúság által lakott és használt helyiségekben), nagy bajai nincsenek az épitménynek, csak a garázs mennyezete roggyant meg. Mivel két roló ajtaja van (a bejárat és kijáratnál) a hátsó rolót már fel sem lehett húzni, a bejáratit pedig csak félig. Gyenge vigasz volt a többi szomszéd hasonló esete, nem csak a mi épitettőnk által készült házakban, hanem a többinél is ugyanez lett a baj. Egyrészt konstrukciós hiba is lehet, de inkább az elmúlt évek szárazsága okozhatta a bajt.
Mindenesetre jelentettük a biztositónak, ahonnan ki is jött egy felmérő-szakértő, majd levélben közölték, mivel nem vihar miatti beázás okozta a mennyezet megereszkedését, a javitást nem fizetik.
Ment tehát saját zsebből. Két mester adott árajánlatot (500 dolcsi különbség volt közöttük), a kiválasztott meg is csinálta egy péntek-szombaton.
Az új mennyezetet azonban nem festették le, mert ők nem festők, maradt tehát J., jó drága lett volna szakival csináltatni. Igy csak az alapozót és a festéket kellett megvenni, férj meg nekiállt. Azt hiszem huszonéves korában festett részben valami lakást, akkor egyszer életében.
Létránk van, festék tehát lett.. Mondjuk nem leányálom mennyezetet pamacsolni, még akkor sem, ha az illető magas ember (a garázsunk 20 nm). Két hétvége kellett hozzá és nagyon jó lett (a végén egy jóbarát még besegitett, bár inkább a tanácsaival).
mellett maradjon a cipész, a könyvtáros pedig... természetesen könyvek között. Ime egy kedves videó az olvasás öröme - helyett, a könyvek öröméről.
Egy torontói könyvesbolt a helyszin, ahol a klip készitői hosszú heteken át - persze éjszaka - forgatták a filmet és az önkéntesekkel együtt szakadatlanul rámolták a könyvek százait ide-oda. Ime az eredmény: alcime, a könyvek éjszakai élete:o)
A visszaérkezés utáni napokban azért nem irtam, mert a lelkem a nyaralásban maradt, aztán szerdától dolgoztam ismét és a többi nap meg elrohant...
Csodás időt töltöttünk ott fönt az esők ellenére – ugyanis esett ám az első két és fél napon, de istenesen. Ez is jó volt valamire, mert soha nem éltünk át egy igazi monszun esőzést, másrészt bármennyire ömlött, meleg maradt az idő – mindennap 28 fokkal. Igaz a páratartalom néha 98 százalékos volt (tényleg!), mintha szaunába lépett volna az ember, mikor kiment a légkondizionált helyiségből a szabadba.
A szállásunk a 4. emeleten volt, tengeri kilátással (néha 30 méterre nem lehetett ellátni, olyan eső- és párafüggöny volt), hatalmas balkonnal, ahol asztal és ülőgarnitúra is volt. Szerencsés (és okos) tervezés miatt nem esett be, igy ki tudntunk ülni olvasni, reggelizni, kávézni. Mikor a hűtött szobából kimentem az erkényre, bepárásodott a szemüvegem – ezzel talán érzékelhető amiről irok.
Kilátás az erkélyről
Csütörtökről aztán megjelent a napocska is, legalábbis fél napokra, akkor meg még izzasztóbb hőség lett. A gyakori záporok miatt sokszor inkább a szállás tetőtéri uszodáját választottuk (12. emelet), ahol gyorsabban összekapkodhattuk magunkat (meg a cuccainkat), mint a tengerparton.
Az utolsó nap, mikor délben kiértünk az ottani repülőttére, eltűntek a felhők és kék lett az égbolt. Hadd ne irjam le az érzést, de azért túlélhető:o)
A tetőtéri uszoda borús és derűsebb időben
Visszatérve M-be, aznap este időváltozás volt és az egyhetes (34 fokok voltak) hőség után hirtelen lehűlt, igy imádott városunk 20 fokkal fogadott.
Végülis csak megérte messzire menni, 1 . mert nem kaptunk hőgutát:o) 2. mert új helyeken jártunk, ahol azelőtt nem voltunk, 3. a szűrt napon (is) lebarnultunk, 4. lehet jövőre is visszamegyünk erre a szállásra, annyira kényelmes és szép, plusz jó helyen van (100 méterre a viztől, mégis a központban, karnyújtásnyira vendéglőktől, kávézóktól, boltoktól). Sőt, én már most indulnék vissza...
Holnap nyaralni megyünk kettesben egy hétre (képes illusztráció alant látható..) Két óra repülőút, aztán édes semmit-tevés. Béreltünk egy kocsit, mert az ottani reptértől 40 km-re lakunk és kirándulgatni is akarunk. Mostmár csak az időjárás kegyessége kéne, mert arrafelé bár párás meleg van, tehát fázni nem fogunk, csak esőt is igér az előrejelzés. Remélem melléfognak most az egyszer a meteorológusok...
Nem nagy öröm, ha az ember a nyári szabadsága alatt kétszer fél napot dekkol otthon – várva a mosógépszerelőt. Tudom, a gépek nem időjárásra, a tulajdonos szabadidejére várnak, hogy elromoljanak, de akkor is. Igy aztán a teniszversenyeken töltött időt megosztottam az otthon- maradással... Nevezetes mosómasina a hónap végén lesz két éves, szerencsére, mert a garancia két évre szól, ha többet akar a kedves vásárló, fizessen érte. Mi nem akartunk, főleg mert az előd gép (azonos márka volt), 17 évig húzta és csak egyszer kellett javittatni, úgy 12 éves korában. Lecserélhettük volna akkor is, hisz a szakik szerint a mai gépi alkotmányokat kábé tiz évre tervezik, de háromszázért megcsinálták és még vigan mosott a családra öt évig. Akkor aztán leégett benne valami, füst és bűz volt, igy kidobódott és jött az utód gépezet.
Újacskával nem most volt az első bibi. Néhány hónappal ezelőtt kiszúrtam, hogy a 3 havonta beprogramozott un. tisztitó-program után a mosó-dobban jócskán ott maradt a kosz. Megismételtem a programot (vagy négy órát tart, forró vizzel áztat, öblit stb...) de az eredmény megint csak kosz volt. Na akkor kijött egy szervizes manus és a mosódobot kicserélte, ami kivülről csupa mocsok, ragacs volt. Szakember szerint ne használjak minden mosáshoz öblitőszert, mert az nem oldódik fel (hidegben öblit a gép) hanem ráragad a dobra. Nyeltem egy nagyot, mert akkor vettem egy 3 literes amerikai koncentrált öblitő szert, finom, jószagút, ami az ausztrál öblitőkről nem mondható el.
Jó kislányként öblitőt ezután csak minden 5-6 mosás után kezdtem használni. Úgy tűnt a tisztitó-program magához tért, de a múlt héten a kövön kis viztócsát fedeztem fel a gép jobb oldalán. Pénteken telefonáltam, szervizember kedden jött, s rögtön ki is cserélt egy nagy kerek alkatrészt, majd azt mondta, viszlát 15 év múlva (persze mindegyiknek elmesélem a 17 éves gépem történetét).
Szerelő el, mosás be.... Tócsa megint ott termett... Hivtam ismét a központjukat, a szerelő alig tiz perce ment el, erre péntekre akart beosztani a maca, akinek rögtön elsirtam magam:o), ezért megkönyörült és csütörtökre kiküldte a keddi pasast. Biztos nem néztem a mesterre kedvesen, mert rögtön eltűnt a mosókonyhába, ki-, be-, felforgatta a gépet, s állitólag megint kicserélt valamit. Ekkor szinte „megesküdött”, hogy a gép nem fog folyni, meg ismét 15 év, bla-bla-bla..
Tényleg nem folyik, a garancia viszont lejár jan. 31-én.. és csak két éves a dög..
Mint irtam, nekem is uborka-szezon van, hétfő óta két hét szabadság. Január közepén kezdődik mindig az ausztrál open teniszbajnokság, amit soha nem hagyunk ki. (Persze ez igy nem igaz, mert mikor a gyerekek picik voltak, én nem mentem ki néhány évig, csak tévén néztem a versenyeket.)
Emlékszem az első itteni nyarunkon 89. januárban mikor először voltunk ki élőben nézni a sok kedvencet, köztük J.McEnroe-t, aki a fő kedvencünk volt. Később négyesben, a gyerekekkel mentünk mindig, aztán J. négy évig dolgozott is a versenyeken, majd a gyerekek is. A fiam csak egy, de Zsebilány öt nyáron át tudott dolgozni a nyári openen.
Amikor a versenyeknek vége, februártól a pályákon a Tennis Au. edzéseket, tenisziskolákat futtat. Két éve szombatonként a lányom náluk is dolgozik edzőként. Múlt évben az öccsét is „beszervezte”, igy mindketten edzőként dolgoznak azokon a pályákon, ahol most a versenyek vannak.
Tegnap, a verseny első napján kint voltunk. A jobb oldali játékos R. Nadal.
Ez az év legjobb hónapja közelekedés meg munka szempontjából is, mert a város gyakorlatilag kihalt. Január első hetében még jobban lehetett érezni ezt, mivel én dolgozom, reggelenként bent voltam 20 perc alatt, mivel csak néhány autó poroszkált az utakon. Most január második hetében sem sokat változott a helyzet, de a hónap végére azért a legtöbb ember visszatér szabadságról. Ha megkezdődik a normális élet (főleg mikor az általános és középiskolák, meg egyetemek beindulnak) gyakran 50 perc is kevés a bevergődéshez.
Épp a könyvtár mellett nagy épitkezés folyik, egy 5 emeletes mikrobiológiai kutató központot épitenek. Ünnepek után azonban nem jöttek vissza a melósok, mert csomó iparágban (igy az épitőknél is) kollektiven adják ki a szabadságot. Nyilván ha csak 10 ember hiányzik a százból, már nem lehet biztonsági okokból folytatni a munkát. Nincs tehát kopácsolás, dudálás a daruról, zörgés, kiabálás...
Az egyetemen van néhány nyári kurzus, főleg kinai diákok tanulnak ilyenkor is. Reggelenként még üres a könyvtár, de ebéd körül azért jönnek néhányan, de persze még igy is kong az egész. Ennek ellenére néhány „elvetemedett” azért megkérdezi, miért nem vagyunk éjjel is nyitva, mint a szemeszter alatt, de ilyenkor az ember mosolyogva próbálja magyarázni, ugye nyári szünidő van.
Már csak két nap maradt ebből a hétből, s megint szabadságra megyek, két hétre. Mire visszajövök február elején, biztos mozgalmasabb lesz minden... ami jó is meg, nem is.
Elég hosszú időnek kellett eltelni, hogy rájöjjünk, a januári nyaralást nem szabad ebben az államban tölteni. Mivel hónapokkal előtte ajánlatos lefoglalni a szállást (szeptemberben, októberben), elég rizikós a kiszámithatatlan a januári időjárás miatt. Lehet 40 fok és lehet 17, esővel tetézve. Négy évvel ezelőtt szivtuk meg utoljára, de akkor nagyon. December 26-tól egy hétre egy victoriai tengerparti városkába mentünk négyesbenn: a tengert esőkabátban és pulóverben szemlélgettünk egész idő alatt, már amikor a viharos szél szinte el nem sodorta az embert. Mivel strandolásról csak álmodni lehetett, kirándulgattunk, de néha a kocsiban rekedtünk a heves záporok miatt. No, akkor megfogadtam, januárban soha többé nem megyek helyileg nyaralni. Irány észak, a trópusok. Lehet ott is esik, de legalább meleg van. Az idén is arrafelé megyek J-vel egy hétre, de a lányomék karácsonyi ajándéknak egy négynapos mini-nyaralást kaptak tőlünk egy tengerpari nyaralóhelyen: államon belül.
A múlt héten 40 fokok voltak, a jövő héten mikor ők mennek 17 és 20 fok lesz:o(. Szerencsére a fiataloknak ez talán nem probléma, biztos elfoglalják magukat a hűvös időben is:o).
Kivülről úgy néz ki eltűntem nyaralni, pedig csak két éjszakára mentünk el volt. Valóban jó ötlet volt J-től ez a hirtelen elmenés, mert rendesen befűtöttek, 31-én 32, január 1-én 37, majd 2-án 40 fok volt. Hétfő, másodika is munkaszüneti nap lett, mert jó ausztrál szokás szerint, ha egy ünnep a hétvégre esik, akkor azt kiadják a következő hétfőn.
Kicsit féltem a szállástól, mert nemcsak hagyomány az öböl mellett szilveszterezni (a fiatalok a parton éjszakáznak), hanem a meleg idő még több embert csábit a viz mellé. Szerencsére csendes környéket választottunk, a motelben a szemben lévő szobában jött össze egy felnőtt társaság, akik éjjel 1-ig beszélgettek. Mi elmentünk vacsorázni (még a hét elején foglaltam asztalt, mert tanácsos) egy hangulatos modern olasz vendéglőbe (a modernsége nemcsak a berendezésére vonatkozik, hanem az ételekre is, finom inyenceknek való menüt kinálnak), majd sétáltunk a meleg éjszakában a parton. Éjfél után felhivtuk az otthoni rokonságot, akik ugye 10 órával hátrább bandukolnak és még a készülődés közepén voltak, lévén délután 2 óra volt.
2011. December 31, este 7 óra körül
Ugyanaz a part, 2012. január 1-én, délelőtt 11 órakor.
Az év első napján kicsit lustálkodunk, bár a szobába kért reggelit fél 9-kor szolgálták fel, szóval ugrani kellett érte:o). A további idő strandolással, pihenéssel telt a nagy melegben. Nem mindig adódik az év végi és Új Évi hőség, de ha jövőre is igy lesz, biztos megismételjük az ilyen kiruccanást (a gyerekek természetesen saját társasággal ünnepeltek).
Elmegyünk két napra az öbölhöz, mert kitört a nyár, illetve meleg lesz az (újabb) ünnepek alatt (mivel január 1. vasárnapra esik, jó szokás szerint a vasárnapi pihenőnapot kiadják hétfőn jan. 2-án, igy 3 napon át dáridózhatunk:o). Kivettünk a viz közelében egy motelszobát ketten J-vel, ott illetve a viz mellett pihenünk. Vasárnapra 36, hétfőre 38 fokot igérnek.. Ez az én formám: keddtől megyek dolgozni, de csak két hétre. Január utolsó két hetében ismét szabadságon leszek, remélhetőleg nem fog vizszintesen esni...
Ezúton kivánok mindenkinek Boldog Új Évet, jó egészséget, békességet, sikereket!!!
Igaza van Sz.Zs. barátnőmnek, hogy legjobb lenne egy ketrecben elzárva, ahol etetnék az embert és csak annyit kapna amennyit.. Nem lenne annyi kisértés, kaja és evés : ünnepek előtt, alatt és után.
A túlevés érzése borzasztó és még mindig nincs vége. A sütemény készletünk is inkább növekszik, mint fogy. Aki betéved hozzánk biztos hoz egy tálat.. Ma este is csak bambán szemléltem a találószekrény polcán, az ebédlőasztalon ácsingáló különféle édességeket, aztán körbecsipegettem a készletet.
Háborgó lelkeiismeretem valamint feszülő ruháim miatt ma reggel elmentem úszni. Persze egy fecske nem csinál nyarat, igaz a múlt héten háromszor is voltam úszni. Mondjuk, ha körbe úsznám a kontinenst háromszor, talán látszódna valami eredmény...:o)
Tegnap este vacsora vendégek voltak (ők is hoztak egy tál csodás, friss baclavát.. fogalmam sincs honnan tudták, mennyire imádom – bár mit nem szeretek?)
Hála csupa olyan étel van a „fújj” listámon, ami itt nem „terem”, s a gyerekeimet sem gyötörtem soha kelkáposzta-, karalábé és sárgaborsó főzelékkel. Óvodás- és iskola-korom menzájának gyűlölt kajái ezek. A szaguktól is rosszul voltam. Igaz a sárgaborsó főzeléknek nincs illata, de a csirizes állaga mély nyomokat hagyott.
A vendégeim végülis mindent (előételt, főételt) megettek (bár gulyást vártak, de én már annyira szeretnék kitörni ebből a „gulás” körből, fene tudja miért lett ez a leghiresebb magyar kaja?), csak közben derült ki: egyikük nem eszi a paradicsomot (a salátába mindig teszek), a másik először hozzá sem nyúlt a zserbóhoz, mert nem szereti a diót (mogyorót, mandulát). Azért udvariasságból egy felet legyűrt, majd közölte, jé nem is érezte annyira a diót (naná, mert darált). Majd nekibátorodott a mákos sütinek, s az is tetszett (naná, mert darált mák, itt meg nem darálják).
Holnap este vacsorázni megyük vietnámi vendéglőbe a gyerekekkel és párjukkal, mivel Szilveszterkor szanaszét leszünk. Már elterveztem, egy fél maroknyi vizben főtt, sótlan, fűszertelen zöldséget fogok rendelni:o) Kár, hogy nincs kelkáposztájuk, mert akkor biztos lapos gyomorral fejezném be az estét.
A finom karácsonyi pulykát már megettük és hozzá hűsitő pezsgőt, mivel fülledt meleg volt. Eőző éjjel már dörgött-villámlott, szakadt is néhány órán át, de napközben napos-felhős időszakok váltogatták egymást. Aztán koradélután egyszercsak ijesztően sötét felhők gyülekeztek felettünk és szinte soha nem látott vihar, sőt viharok követték egymást este 6-ig.
Nemcsak ömlött, zuhogott és orkánszerű szél tombolt, hanem fél golflabdányi jeget boritották a földet. Rémülten álltunk az ablakban, néztük a kocsikra eső jégdarabokat.. Mit ne mondjak imádkoztam, hogy csak ne törjen be az ablak egyiken sem.. Majd a háztető megmaradásáért aggódtam. Mire elvonult a rémséges idő, az utcánkban hat kidőlt fa hevert az úttesten és letört ágak feküdtek mindenfelé.
Jegek a kocsimon...
a teraszon messziről..
és kicsit közelebbről
Mire végre magunkhoz tértünk a fiam legjobb barátja telefonált, hogy a házuk egyik felén lévő támfal ami a felettük lakó szomszédhoz is tartozott (domboldalon laknak és szerencsétlenségükre ők lejjebb..) leomlott és a szomszéd kertjéből, valamint a túlcsordult úszómedencéből a (sáros) viz betörte a mosokonyha ajtót s bezúdult a barátékhoz végig az egész házon! Perceken belül lábszár középig ért a sáros viz (zsemleszinű padlószőnyeg és azonos szinű kövezet van a házban). A ház lakhatatlanná vált, a barát hozzánk jött aludni (itt is marad a héten), a szülők rokonokhoz mentek a sokkból alig magunkhoz térve. Az ő kerületükben 92 mm esett le.. Reggel hallottuk, hogy a helyi bevásárló központ ki sem tud nyitni Boxing Day-en a károk miatt.
A vihar a város északi részén tombolt, ahol mi lakunk.. Zsebilány barátja, akihez épp az özönviz előtt indult el a lányom, délen laknak, csak az én üzenetemből tudták meg a dolgokat, arrafelé szinte nem is esett..
Ezeket a fotókat az egyik online újságból másoltam ide:
Fehér Karácsony Melbourne-ben. Ide több jutott a jégből, mint nekünk
Ennél a családnál is a kint volt a karácsonyi ebéd, aztán...
Elkészült a gerbaud, de a csokimázzal várok még estig, mert félek nem dermed meg. A hűtött lakásban 24 fok van, kint... harminc valahány.
Az idén először került szaloncukor a fára, a lányom udvarlójának édesanyja jóvoltából, aki véletlenül vette meg. Jól gondolta, hogy magyar felirás van rajta, de persze fogalma nem volt, micsoda kinccsel lepett meg. A mandulaizű étcsoki bevonatú marcipános szaloncukor felét megettük, a fele fára kerül. Mindössze 375 grammos volt a csomag, de nem a nagyság számit, hanem a tartalom.
A szüleim néhányszor küldtek csomagban szaloncukrot mikor a gyerekek kicsik voltak, de a postás begyűrte a levelesládába s ott néhány óra alatt cseppfolyós lett a melegben...
Ha nem irnék az ünnepek alatt, akkor most küldöm a jókivánságaimat:
