Nyaral

Holnap nyaralni megyünk kettesben egy hétre (képes illusztráció alant látható..) Két óra repülőút, aztán édes semmit-tevés. Béreltünk egy kocsit, mert az ottani reptértől 40 km-re lakunk és kirándulgatni is akarunk. Mostmár csak az időjárás kegyessége kéne, mert arrafelé bár párás meleg van, tehát fázni nem fogunk, csak esőt is igér az előrejelzés. Remélem melléfognak most az egyszer a meteorológusok...

Mosógépünk és a nyári szabadság

Nem nagy öröm, ha az ember a nyári szabadsága alatt kétszer fél napot dekkol otthon – várva a mosógépszerelőt.
Tudom, a gépek nem időjárásra, a tulajdonos szabadidejére várnak, hogy elromoljanak, de akkor is.
Igy aztán a teniszversenyeken töltött időt megosztottam az otthon- maradással...
Nevezetes mosómasina a hónap végén lesz két éves, szerencsére, mert a garancia két évre szól, ha többet akar a kedves vásárló, fizessen érte. Mi nem akartunk, főleg mert az előd gép (azonos márka volt), 17 évig húzta és csak egyszer kellett javittatni, úgy 12 éves korában. Lecserélhettük volna akkor is, hisz a szakik szerint a mai gépi alkotmányokat kábé tiz évre tervezik, de háromszázért megcsinálták és még vigan mosott a családra öt évig. Akkor aztán leégett benne valami, füst és bűz volt, igy kidobódott és jött az utód gépezet.

Újacskával nem most volt az első bibi. Néhány hónappal ezelőtt kiszúrtam, hogy a 3 havonta beprogramozott un. tisztitó-program után a mosó-dobban jócskán ott maradt a kosz. Megismételtem a programot (vagy négy órát tart, forró vizzel áztat, öblit stb...) de az eredmény megint csak kosz volt. Na akkor kijött egy szervizes manus és a mosódobot kicserélte, ami kivülről csupa mocsok, ragacs volt. Szakember szerint ne használjak minden mosáshoz öblitőszert, mert az nem oldódik fel (hidegben öblit a gép) hanem ráragad a dobra. Nyeltem egy nagyot, mert akkor vettem egy 3 literes amerikai koncentrált öblitő szert, finom, jószagút, ami az ausztrál öblitőkről nem mondható el.

Jó kislányként öblitőt ezután csak minden 5-6 mosás után kezdtem használni.  Úgy tűnt a tisztitó-program magához tért, de a múlt héten a kövön kis viztócsát fedeztem fel a gép jobb oldalán. Pénteken telefonáltam, szervizember kedden jött, s rögtön ki is cserélt egy nagy kerek alkatrészt, majd azt mondta, viszlát 15 év múlva (persze mindegyiknek elmesélem a 17 éves gépem történetét).

Szerelő el, mosás be.... Tócsa megint ott termett... Hivtam ismét a központjukat, a szerelő alig tiz perce ment el, erre péntekre akart beosztani a maca, akinek rögtön elsirtam magam:o), ezért megkönyörült és csütörtökre kiküldte a keddi pasast. Biztos nem néztem a mesterre kedvesen, mert rögtön eltűnt a mosókonyhába, ki-, be-, felforgatta a gépet, s állitólag megint kicserélt valamit. Ekkor szinte „megesküdött”, hogy a gép nem fog folyni, meg ismét 15 év, bla-bla-bla..

Tényleg nem folyik, a garancia viszont lejár jan. 31-én.. és csak két éves a dög..

Open 2012

Mint irtam, nekem is uborka-szezon van, hétfő óta két hét szabadság. Január közepén kezdődik mindig az ausztrál open teniszbajnokság, amit soha nem hagyunk ki. (Persze ez igy nem igaz, mert mikor a gyerekek picik voltak, én nem mentem ki néhány évig, csak tévén néztem a versenyeket.)

Emlékszem az első itteni nyarunkon 89. januárban mikor először voltunk ki élőben nézni  a sok kedvencet, köztük J.McEnroe-t, aki a fő kedvencünk volt.
Később négyesben, a gyerekekkel mentünk mindig, aztán J. négy évig dolgozott is a versenyeken, majd a gyerekek is. A fiam csak egy,  de Zsebilány öt nyáron át tudott dolgozni a nyári openen.

Amikor a versenyeknek vége, februártól a pályákon a Tennis Au. edzéseket, tenisziskolákat futtat. Két éve szombatonként a lányom náluk is dolgozik edzőként. Múlt évben az öccsét is „beszervezte”, igy mindketten edzőként dolgoznak azokon a pályákon, ahol most a versenyek vannak.

Tegnap, a verseny első napján kint voltunk. A jobb oldali játékos R. Nadal.

Uborka szezon januárban

Ez az év legjobb hónapja közelekedés meg munka szempontjából is, mert a város gyakorlatilag kihalt. Január első hetében még jobban lehetett érezni ezt, mivel én dolgozom, reggelenként bent voltam 20 perc alatt, mivel csak néhány autó poroszkált az utakon. Most január második hetében sem sokat változott a helyzet, de a hónap végére azért a legtöbb ember visszatér szabadságról. Ha megkezdődik a normális élet (főleg mikor az általános és középiskolák, meg egyetemek beindulnak) gyakran 50 perc is kevés a bevergődéshez.

Épp a könyvtár mellett nagy épitkezés folyik, egy 5 emeletes mikrobiológiai kutató központot épitenek. Ünnepek után azonban nem jöttek vissza a melósok, mert csomó iparágban (igy az épitőknél is) kollektiven adják ki a szabadságot. Nyilván ha csak 10 ember hiányzik a százból, már nem lehet biztonsági okokból folytatni a munkát. Nincs tehát kopácsolás, dudálás a daruról, zörgés, kiabálás...

Az egyetemen van néhány nyári kurzus, főleg kinai diákok tanulnak ilyenkor is. Reggelenként még üres a könyvtár, de ebéd körül azért jönnek néhányan, de persze még igy is kong az egész. Ennek ellenére néhány „elvetemedett” azért megkérdezi, miért nem vagyunk éjjel is nyitva, mint a szemeszter alatt, de ilyenkor az ember mosolyogva próbálja magyarázni, ugye nyári szünidő van.

Már csak két nap maradt ebből a hétből, s megint szabadságra megyek, két hétre. Mire visszajövök február elején, biztos mozgalmasabb lesz minden... ami jó is meg, nem is.

Tipikus

Elég hosszú időnek kellett eltelni, hogy rájöjjünk, a januári nyaralást nem szabad ebben az államban tölteni. Mivel hónapokkal előtte ajánlatos lefoglalni a szállást (szeptemberben, októberben), elég rizikós a kiszámithatatlan a januári időjárás miatt. Lehet 40 fok és lehet 17, esővel tetézve.
Négy évvel ezelőtt szivtuk meg utoljára, de akkor nagyon. December 26-tól egy hétre egy victoriai tengerparti városkába mentünk négyesbenn: a tengert esőkabátban és pulóverben szemlélgettünk egész idő alatt, már amikor a viharos szél szinte el nem sodorta az embert.
Mivel strandolásról csak álmodni lehetett, kirándulgattunk, de néha a kocsiban rekedtünk a heves záporok miatt. No, akkor megfogadtam, januárban soha többé nem megyek helyileg nyaralni. Irány észak, a trópusok. Lehet ott is esik, de legalább meleg van.
Az idén is arrafelé megyek J-vel egy hétre, de a lányomék karácsonyi ajándéknak egy négynapos mini-nyaralást kaptak tőlünk egy tengerpari nyaralóhelyen: államon belül.

A múlt héten 40 fokok voltak, a jövő héten mikor ők mennek 17 és 20 fok lesz:o(. Szerencsére a fiataloknak ez talán nem probléma, biztos elfoglalják magukat a hűvös időben is:o).

Mini nyaralás

Kivülről úgy néz ki eltűntem nyaralni, pedig csak két éjszakára mentünk el volt. Valóban jó ötlet volt J-től ez a hirtelen elmenés, mert rendesen befűtöttek, 31-én 32, január 1-én 37, majd 2-án 40 fok volt. Hétfő, másodika is munkaszüneti nap lett, mert jó ausztrál szokás szerint, ha egy ünnep a hétvégre esik, akkor azt kiadják a következő hétfőn.

Kicsit féltem a szállástól, mert nemcsak hagyomány az öböl mellett szilveszterezni (a fiatalok a parton éjszakáznak), hanem a meleg idő még több embert csábit a viz mellé. Szerencsére csendes környéket választottunk, a motelben a szemben lévő szobában jött össze egy felnőtt társaság, akik éjjel 1-ig beszélgettek. Mi elmentünk vacsorázni (még a hét elején foglaltam asztalt, mert tanácsos) egy hangulatos modern olasz vendéglőbe (a modernsége nemcsak a berendezésére vonatkozik, hanem az ételekre is, finom inyenceknek való menüt kinálnak), majd sétáltunk a meleg éjszakában a parton. Éjfél után felhivtuk az otthoni rokonságot, akik ugye 10 órával hátrább bandukolnak és még a készülődés közepén voltak, lévén délután 2 óra volt.

2011. December 31, este 7 óra körül

Ugyanaz a part, 2012. január 1-én, délelőtt 11 órakor.

Az év első napján kicsit lustálkodunk, bár a szobába kért reggelit fél 9-kor szolgálták fel, szóval ugrani kellett érte:o). A további idő strandolással, pihenéssel telt a nagy melegben. Nem mindig adódik az év végi és Új Évi hőség, de ha jövőre is igy lesz, biztos megismételjük az ilyen kiruccanást (a gyerekek természetesen saját társasággal ünnepeltek).

BUÉK!

Elmegyünk két napra az öbölhöz, mert kitört a nyár, illetve meleg lesz az (újabb) ünnepek alatt (mivel január 1. vasárnapra esik, jó szokás szerint a vasárnapi pihenőnapot kiadják hétfőn jan. 2-án, igy 3 napon át dáridózhatunk:o). Kivettünk a viz közelében egy motelszobát ketten J-vel, ott illetve a viz mellett pihenünk. Vasárnapra 36, hétfőre 38 fokot igérnek.. Ez az én formám: keddtől megyek dolgozni, de csak két hétre. Január utolsó két hetében ismét szabadságon leszek, remélhetőleg nem fog vizszintesen esni...

Ezúton kivánok mindenkinek Boldog Új Évet, jó egészséget, békességet, sikereket!!!

Döbrögi(né)

Igaza van Sz.Zs. barátnőmnek, hogy legjobb lenne egy ketrecben elzárva, ahol etetnék az embert és csak annyit kapna amennyit.. Nem lenne annyi kisértés, kaja és evés : ünnepek előtt, alatt és után.

A túlevés érzése borzasztó és még mindig nincs vége. A sütemény készletünk is inkább növekszik, mint fogy. Aki betéved hozzánk biztos hoz egy tálat.. Ma este is csak bambán szemléltem a találószekrény polcán, az ebédlőasztalon ácsingáló különféle édességeket, aztán körbecsipegettem a készletet.

Háborgó lelkeiismeretem valamint feszülő ruháim miatt ma reggel elmentem úszni. Persze egy fecske nem csinál nyarat, igaz a múlt héten háromszor is voltam úszni.  Mondjuk, ha körbe úsznám a kontinenst háromszor, talán látszódna valami eredmény...:o)

Tegnap este vacsora vendégek voltak (ők is hoztak egy tál csodás, friss baclavát.. fogalmam sincs honnan tudták, mennyire imádom – bár mit nem szeretek?)

Hála csupa olyan étel van a „fújj” listámon, ami itt nem „terem”, s a gyerekeimet sem gyötörtem soha kelkáposzta-, karalábé és sárgaborsó főzelékkel. Óvodás- és iskola-korom menzájának gyűlölt kajái ezek. A szaguktól is rosszul voltam. Igaz a sárgaborsó főzeléknek nincs illata, de a csirizes állaga mély nyomokat hagyott.

A vendégeim végülis mindent (előételt, főételt) megettek (bár gulyást vártak, de én már annyira szeretnék kitörni ebből a „gulás” körből, fene tudja miért lett ez a leghiresebb magyar kaja?), csak közben derült ki: egyikük nem eszi a paradicsomot (a salátába mindig teszek), a másik először hozzá sem nyúlt a zserbóhoz, mert nem szereti a diót (mogyorót, mandulát). Azért udvariasságból egy felet legyűrt, majd közölte, jé nem is érezte annyira a diót (naná, mert darált). Majd nekibátorodott a mákos sütinek, s az is tetszett (naná, mert darált mák, itt meg nem darálják).

Holnap este vacsorázni megyük vietnámi vendéglőbe a gyerekekkel és párjukkal, mivel Szilveszterkor szanaszét leszünk. Már elterveztem, egy fél maroknyi vizben főtt, sótlan, fűszertelen zöldséget fogok rendelni:o) Kár, hogy nincs kelkáposztájuk, mert akkor biztos lapos gyomorral fejezném be az estét.

Fehér Karácsony

ausztrál módra

A finom karácsonyi pulykát már megettük és hozzá hűsitő pezsgőt, mivel fülledt meleg volt. Eőző éjjel már dörgött-villámlott, szakadt is néhány órán át, de napközben napos-felhős időszakok váltogatták egymást. Aztán koradélután egyszercsak ijesztően sötét felhők gyülekeztek felettünk és szinte soha nem látott vihar, sőt viharok követték egymást este 6-ig.

Nemcsak ömlött, zuhogott és orkánszerű szél tombolt, hanem fél golflabdányi jeget boritották a földet. Rémülten álltunk az ablakban, néztük a kocsikra eső jégdarabokat.. Mit ne mondjak imádkoztam, hogy csak ne törjen be az ablak egyiken sem.. Majd a háztető megmaradásáért aggódtam. Mire elvonult a rémséges idő, az utcánkban hat kidőlt fa hevert az úttesten és letört ágak feküdtek mindenfelé.

Jegek a kocsimon...

a teraszon messziről..

és kicsit közelebbről

Mire végre magunkhoz tértünk a fiam legjobb barátja telefonált, hogy a házuk egyik felén lévő támfal ami a felettük lakó szomszédhoz is tartozott (domboldalon laknak és szerencsétlenségükre ők lejjebb..) leomlott és a szomszéd kertjéből, valamint a túlcsordult úszómedencéből a (sáros) viz betörte a mosokonyha ajtót s bezúdult a barátékhoz végig az egész házon! Perceken belül lábszár középig ért a sáros viz (zsemleszinű padlószőnyeg és azonos szinű kövezet van a házban). A ház lakhatatlanná vált, a barát hozzánk jött aludni (itt is marad a héten), a szülők rokonokhoz mentek a sokkból alig magunkhoz térve. Az ő kerületükben 92 mm esett le.. Reggel hallottuk, hogy a helyi bevásárló központ ki sem tud nyitni Boxing Day-en a károk miatt.

A vihar a város északi részén tombolt, ahol mi lakunk.. Zsebilány barátja, akihez épp az özönviz előtt indult el a lányom, délen laknak, csak az én üzenetemből tudták meg a dolgokat, arrafelé szinte nem is esett..

Ezeket a fotókat az egyik online újságból másoltam ide:

Fehér Karácsony Melbourne-ben. Ide több jutott a jégből, mint nekünk

Ennél a családnál is a kint volt a karácsonyi ebéd, aztán...

Ez valóban golflabda nagyságú jég.. az égből

Karácsony (mindjárt)

Elkészült a gerbaud, de a csokimázzal várok még estig, mert félek nem dermed meg. A hűtött lakásban 24 fok van, kint... harminc valahány.

Az idén először került szaloncukor a fára, a lányom udvarlójának édesanyja jóvoltából, aki véletlenül vette meg. Jól gondolta, hogy magyar felirás van rajta, de persze fogalma nem volt, micsoda kinccsel lepett meg. A mandulaizű étcsoki bevonatú marcipános szaloncukor  felét megettük, a fele fára kerül. Mindössze 375 grammos volt a csomag, de nem a nagyság számit, hanem a tartalom.

A szüleim néhányszor küldtek csomagban szaloncukrot mikor a gyerekek kicsik voltak, de a postás begyűrte a levelesládába s ott néhány óra alatt cseppfolyós lett a melegben...

Ha nem irnék az ünnepek alatt, akkor most küldöm a jókivánságaimat:

Kivánok kedves barátaimnak, ismerős és

ismeretlen Olvasóimnak

áldott, békés Karácsonyt, az

Új Esztendőben pedig jó egészséget, boldogságot

Sikereket!

Izzadunk

Ma több okból is többször le- és megizzadtam. Egyrészt 34 fok van (Szenteste és Karácsony első napján 32 lesz), amire évek óta nem volt példa. Mármint a hőségre. Valahogy mindig erre a decemberi hétre hűvös, esős idő szokott érkezni. Jó a változatosság, de vásároláshoz és sütés-főzéshez valahogy néhány fokkal kevesebb kéne!

Tegnap elintéztem a szupermarketben kapható dolgokat, mára maradt a piac – hal, rák, pulyka, zöldség-gyümölcs megvétele. Reggel 9 után indultunk J-vel, mikor a reggeli csúcs már lement, de a piacon már teljes nagyüzem volt. Nemcsak a cipekedés miatt kellett a párom, hanem a parkolás miatt, mert az kész művészet az ünnepek előtt napokban. Bár mindig húz ki egy-egy kocsi valamelyik soron, de épp ott kell lenni, meg ide-oda farolni, háttal beállni, centizni – ezeket J. sokkal jobban tudja nálam. Meg aztán jó ketten lenni, tanácskozni, melyik pulykát válasszuk, szintén a lazac szeletek és rák kiválasztásánál is jól jött egy kis véleménycsere.

A zöldséges résznél még kellett vennem foghagymát, piros hegyes paprikát és gyümölcsöket a vacsora asztalra: epret, szőlőt, sárga- és görögdinnyét.

Szenteste hatan leszünk, a gyerekek párjai is nálunk vacsoráznak. Itt nem ünnepélyes a 24-e este, de mióta itt élünk mindig azzá tesszük: halvacsorát készitek és ünnepi hangulatban eszünk. Régen a fél nyolcas családi misére szoktunk elmenni, mostanában az éjfélire.

Karácsony napján, 25-én a meleg ellenére pulykát fogok sütni – egy négykilósat vettem, az szinte kicsinek számit. Nem töltöm meg, igy  két és fél, három óra alatt megsül (remélem), s igyekszem majd minél korábban betenni a sütőbe, hogy a déli meleg előtt elkészüljön.

Sütemények terén is próbálom elkerülni a sütőt, csak egyfélét sütök. Holnap reggel gerbaud szeleteket sütök, remélhetőleg a csoki nem fog  megolvadni estére, mert a hűtőbe már nem fér be. Egy másik édességet ugyanis már begyömöszöltem, amit egy nap előbb megcsinálni. Ez a fiam egyik kedvence, lévén semmilyen diós, mandulás, magos sütit nem eszik. Olasz recept, legalábbis olasz ismerőstől kaptam, ezért gondolom: alufóliára rakott, tejbe áztatott kekszekre kent csokis és vaniliás tejsodó, beszórva kókusz reszelékkel és csokis porcukorral, végül a fóliába be kell tekerni.  Tálaláskor némi ügyeskedéssel háromszög alakúnak kell maradnia és tejszinhabbal disziteni..

Karácsonyi hangulat

Tavaly kaptam egy komolyabb digitális fényképezőgépet, ami nemcsak sokat tud, de méretre is sokkal nagyobb a régebbi, a kézitáskámban is elférő előző kameráknál. Ezért nemigen tudom mindig magammal cipelni (vagy otthon felejtem), marad tehát a mobilom, ha hirtelen kattintgatni támad kedvem.

Ideteszek néhány az elmúlt napokban készült felvételt, ami talán kicsit visszaadja az itteni karácsonyi légkört...

Szegény siró kisfiú.. Nem biztos, hogy ami a szülőknek tetszik (v. amit akarnak) annak a gyerek örül. Pedig a Mikulás nem is olyan rémisztő, legalábbis nekem nem:o)

Múlt vasárnap a State Theater-ben voltunk, ami egyben az Opera is. A jegypénztárak előtt áll ez a karácsonyfa, ami nem fenyőfa, hanem ezüsttel befestett faágak.  Nagyon tetszett!

Helyszin ugyancsak az Opera, a bejáratnál. Mikulás virágokból állitották össze a hatalmas dekorációs gömböket.

Mit ér az év végi ünneplés étek nélkül. Néhány kollégámmal voltam egy újonnan nyilt libanoni vendéglőben. A csónak alakú (izre pizza tésztához hasonlitó) darab a "pidé", megtöltve rákokkal, szalámival és a legközelebbi (vegetáriánus) tökkel és feta sajttal. Na és belóg egy kis retek-saláta is a képbe.

Ez pedig egy hangulat-fotó az idei karácsonyi munkahelyi-partin. Stilusosan szabadban, merthogy nyár van

Fenyőillat

Jó öreg ausztrál szokás szerint már áll a karácsonyfánk.. illetve az itteni szokás szerint igencsak későn állitódott fel. Általában Advent első vasárnapján diszitenek az ausztrálok, aztán december 27-én már le is szedik... Hiába más éghajlat, más szokások...

Biztos az éghajlatra (is) lehet fogni a mű-fák elterjedését. Egyáltalán nem számit „bunkó” dolognak, s igen borsos áron mérik a formás, mindenféle magasságban kapható darabokat, amik hosszú évekig eltartanak (dobozva pihenve a garázsban, vagy a szekrény mélyén).

A mi legelső itteni karácsonyfánk csak egy terebélyes ág volt 1988-ban, amit az akkori bérelt ház nappalijában lévő kandalló keret fölé raktam. A következő évben megszületett Zsebilány,  s bár még csak 5 hónapos baba volt decemberben, a keresztanyja vett egy kb. 80 cm-es cserepes fát, igy visszatért a régi karácsonyi hangulat.

Ez a kis fa négy évig élt a cserépjében, fogalmam sincs miért nem ültettük ki, nyilván mert a bérelt házak kertjébe nem akartuk elásni. Nyilván kicsi lett a cserépnyi hely, mert a negyedik meleg nyár előtt elszáradt. Ekkor vettünk egy helyre kis műfát, olyan másfél méteres formásat, de nem igazán szerettük – főleg az illat hiányzott, ezért a műfa szépen bevándorolt a dobozába és csak egyszer került elő, mikor (ha jól emlékszem 2003-ban) elutaztunk karácsonyozni, ezért nem vettünk élőt fát. Nemrég J. ki is dobta, mert csak rakosgattuk ide-oda a garázsban.

Élő fában csak erdei fenyőt lehet kapni, az otthoni rövid levelű, ezüstfenyő itt nem nő. Az erdei viszont pont jó erre az éghajlatra, mert (igaz vizben áll), de 2-3 hétig, december végéig jól kitart (pláne, ha a házban van klima és nincs állandóan 38 fok...)

Mi általában december 8 körül állitjuk fel, de az idén kicsit elcsúsztunk, hisz márcsak néhány nap van az ünnepekig. Meleg időt igérnek, úgyhogy buzgón kell majd pótolni a vizet a tartójába...

Töltöttke

A karácsonyi töltött pulykát nem fogok csinálni, mert már én vagyok az:o) Legalábbis az utóbbi két hétben folyó karácsonyi partik után, töltött érzésem van. Vacsorák, ebédek, délutáni rendezvények, de utóbbiakon is  (ebéd és vacsora között) jócskán volt ennivaló a körbehordott tálcákon.

Már feszül rajtam minden, mi lesz a hónap végén? És még ezekben a kajálásokban nincs is benne az édesség. Kegyelem szegény gyomrocskámnak...

Holnap dolgozom utoljára, kivettem néhány napot mivel 22-én zárunk, ne kelljen az utolsó napon kapkodnom kaja-vásárlás ügyben (na tessék, megint az evés gondolata..). Terveim szerint majd nyugiban és napközben megyek ki a piacra, nem munka után a csúcsforgalomban.

Érzésem szerint jó időnk lesz idén az ünnepek alatt, mert most mentek le a hűvös napok, épp ideje lesz a felmelegedésnek. Ha viszont nagyon meleg lesz, baj lesz a pulyka sütéssel, hisz a hőségben már csak az izzó sütő hiányzik. Az utóbbi években hideg idő járta, nem kellett változtatnom a menün. Majd meglátjuk..

Sencha és chai

Ma döbbenten tapasztaltam, hogy az egykori klasszikus angolszász hátterű tea-mániás Ausztráliának már se hire, se hamva. B'r még mindig tea-time (morning- and afternoon) a rövid szünetünk és senki nem hivja coffee-time-nak, kávészünetnek, mégis majdnem mindenki kávézik a környezetemben. Ma délután pedig egy nem ismerős bevásárlóközpontban gyakorlatilag csak kávézókat találtam, ahol igaz adtak zöldteát is (én csak azt iszom), de csak átlagos minőségű, sima zöldteás zacskókat lógatnak a papirpohárba – nem is olcsón.

A pláne az volt, hogy éppen a speciális teabolt miatt zarándokoltam oda. Mindössze három ilyen bolt van városban, ebből egy jutott nekünk északiaknak. Igaz rendelhetnék másik két cégtől a neten, de azok nagy tételben árulnak, s mivel naponta kétszer iszom, jó hosszú ideig eltartana. Ezért ebben boltban mindig többfélét veszek 10 dekás dobozokban, mert imádom váltogatni őket.

Először én is zacskós teával kezdtem, aztán a gyerekek megleptek egy szép porcelán teáskannával és akkor rákaptam a teafüves változatra. A munkahelyemen is van egy üvegkannám, de ott inkább olyan teásbögrét használok, aminek szűrője és teteje is van.

Kedvencem a japán zöldtea, az un. sencha, ami hosszú levelű és a sima változat mellett különféle aromákban is kapható (pl. vaniliás, rózsaleveles, meg fantázia nevekkel, mint  „csodás gésa”, „menekülő gésa” stb. isteni illatúak...)

Nemrégen rákaptam a fűszeres chai teára is, ami indiai eredetű. Én csak a herbál változatot szeretem (az eredetit általában fekete teával keverik), ami sok  fűszerből áll (gyömbér, fahéj, szegfűszeg, édesgyökér). Főleg késő este jó inni, jót tesz az emésztésnek...

Nyár??????

Ma van a hivatalos nyár első napja... és 7 fokra ébredtünk, napközben a 15-öt jó ha elérte. Igaz két nappal ezelőtt 34 fok volt, de ez mostmár álomnak tűnik. „Üdvözlet” a globális felmelegedés hiveinek.. Reggel fűtöttünk (meg most este is egy kicsit).

A normál iskolai év a végéhez közeledik, J. már nagyon számolja a napokat, amit nem csodálok. Év végi vizsgák, na persze érettségi és koncertek követik egymást. Ma egy kis ajándékkal tért haza, amit az egyik végzős diákjától kapott. A kisérő kártyán a következőket irta a növendék:

„Köszönöm az évet, tele a zenei órákal, és hogy meg tanitótál solfázni. Minden jot a jövöre, remélem hogy fogunk még találkozni”.

Nem gépelési hibákkal van tele van a szöveg, hanem igy iródott. A diák ausztrál és egy szót sem tud magyarul. Igaz valaki segitett neki (azt is tudom ki.. aki jól beszél, de irni már nem tud olyan jól.. a „solfázni” egyébként szolfézst jelent), de akkor is nagyon aranyos gesztus, hogy magyarul (magyarosan) köszönte meg J-nek, a tanárának.

Szőnyeg csere

Múlt pénteken véget ért a második szemeszter, ezzel az idei egyetemi év...  Igaz egy karon még mindig vizsgáztatnak december 9-ig, na és elég sok tengerentúli diák látható, akik még nem utaztak el..

Logikusan ezért tette erre az időre a könyvtárvezetés a harmadik emelet (ott van a teljes kölcsönözhető állomány) újra szőnyegezését. Emiatt az egész emeletet lezárták, a könyvespolcokat védő-neylonba csomagolták és az elmúlt napokban feltépték a melósok a régi (hadd ne irjam le, de egyesek szerint 40 egynéhány éves) padlószőnyeget.

Mivel a polcokat becsomagolták, na és csiszolnak, fúrnak-faragnak, egy szál könyv se tud vissza- vagy lekerülni a polcokról. Egy hét alatt kéne lezavarni a munkát, bár szintén szóbeszéd szerint, még el sem kezdték az új szőnyeg letételét, pedig csak két nap maradt hátra...

Valóban csendes a könyvtár, azonban ez nem jelenti, hogy naponta 4-5 posztgraduális- vagy a PHD-jét iró diák ne borulna ki a pultnál, hogy ez egy világvégi állapot. Megjegyzem, nem a leadási határidő előtt egy perccel kell pánikolni ( a phd-re van 3 évük), de sajnos ezt nem mondhatja az ember a szemükbe. Ma délután is volt egy fiatal nő, tiszta rák-vörös volt a dühtől, hogy most mi lesz... Ja, legalább két hete hirdetjük száz helyen, plusz a neten az egész szőnyegezés dolgot, de nem számit... Még jó, hogy az ember vénségére megtanul viselkedni, mosolyogni, vigasztalni, tanácsot adni (menjen másik egyetemi könyvtárba például).

Újabb pletykák szerint a szőnyegezés, lehet még a következő héten is tart... Ajjaj..

Már - vásárlási láz

Egész éjjel ömlött az eső és délelőtt sem akart lankadni az égi zuhany. Meg is jegyezte J., miközben tök nyugalomban kortyolgatta a kávéját, hogy milyen rosszul jön egy ilyen itéletidő a hétvégén az üzleteknek..

Haha.. mekkorát tévedett!! Egy idő után ugyanis mégis kimerészkedtem, mert eléggé megcsappant az élelmiszer állomány otthon és.... alig hittem el, mert  majdnem 15 percet keringtem a bevásárló központ parkolójában, mivel egy árva parkoló nem volt üres! Végre a jó büdös fenében lévő, leghátsó sorok egyikében épp kihúzott valaki, miután már a fene tudja hanyadik kört tettem meg...

Tipikus... ha hétvége, és pláne közeleg a karácsony, az embereket egyáltalán nem zavarja holmi szakadatlanul ömlő eső. A szupermarket igaz csaknem kongott, mert a tömeg a különféle boltokat lepte el. Ha nem kellett volna elemózsia, meg gyümölcs, a kisujjamat nem dugtam volna ki, hisz még négy hét (nem négy nap) van az ünnepekig!

Tradició

Azt hittem, hogy a okt. 24-i bejegyzésemben az új-zélandi maorik harci táncát nehéz felülmúlmi – már ami az egzotikusságát és tradicióját illeti. A napokban azonban kaptam egy videót amit most belinkelek ide. Ceremónia ez a javából, amit minden áldott nap előadnak az indiai-pakisztáni határon – mint határzárási parádé.

Magam részéről szeretem a hagyományokat, mert akármilyen régiek mégis előre viszik a világot, hisz megőriznek valamit a múltból. Nélkülük szegényesebb lenne a modern világ.

Szemüvegek (folyt.)

Nemrég irtam meg szemüvegeim történetét, abból az apropóból, hogy 4 év után újabb vizsgálaton átesve, erőssebbet kell viselnem, na és újabb fazont(plusz hányat és hogyan vesztettem el, törtem össze.) A kiválasztott (egyet fizet kettőt kap-féle akcióban) új szemüvegek (mármint a kereteket választottam, a belevalót az optikus irta fel ugye) négy nap alatt elkészültek. Úgy éreztem, mindkét keret jó választás volt, az egyik szines, vidám (lilás) szinű , a másik pedig „komoly” sötét keret, hivatalba vagy esti programhoz jobban való.

Nos kellett egy-két nap, mig hozzászokott a szemem az erősebb lencsékhez, ezzel nem lett volna baj. Hanem a sötét keretes szemüveggel valami nem stimmelt mikor a komputeren dolgoztam. A szövegek közepe volt csak éles, a sorok széle homályos maradt.

Egy hét után visszamentem az üzletbe és elmondtam a panaszomat a fekete keretről. Az eladó elkérte mindkét új szemüveget, elkezdte méricskélni ayokat, majd közölte, a sötét szinű keskenyebb fazon, ezért a lencse 2 mm-rel keskenyebb, mint a másik szemüvegénél, ezért nem „dolgozik” rajta a multifokális olyan jól. Na és akkor most mi lesz, kérdésemre, a pasi azt mondta, válasszak egy másik keretet, lehetőleg szélesebb fazont és megcsinálják újra. Rá is kell fizetnem? – kérdeztem kicsit szorongva, mire közölte, nem, megcsinálják az egészet újra és a már meglévő sötét szinűt is megtarthatom! (ami végülis csak komputeres olvasásnál nem működik, könyv olvasáshoz – mivel az közelebb van a szememhez – jó).

Azért kicsit elkezdtem kalkulálni: a két új komplett szemüveg 7 kiló volt (dollárban), most meg kapok egyet ingyen, ami elvben 350 dollár.. Szóval hogy is van ez? Mennyit is érhet egy szemüveg, ha ezt igy el tudják intézni?