Crash

ami ugye  összetörést (is) jelent..  Nem a kocsimmal vagy személlyel történt a baj, hanem a fránya itthoni komputerrel. Sose hittem volna, hogy egyszer velem is megesik az ilyen baj. Bár boszorkányos előérzetem  januárban megsúgta: lassan 5 éves a gép, a tárhely is jócskán betelt, a sebessége is lassúnak számit manapság... de elnapoltam a dolgot, annak ellenére, hogy nemrég gyorsabb net összeköttetést kértem  a cégtől, ahonnan jön az internet...

Nem kellett más az egészhez, mint egy nyugodt szombat délután, mikoris a képernyő elsötétedett és a szerkezet megadta magát. A fekete háttérben feljövő izék elég ijesztőek voltak, s bár Zsebifiú némi “szakértelemmel”  rendelkezik (legalábbis többel, mint én), próbálgattuk együtt ki-bekapcsolgatni.

Nem tagadom voltak apró jelek (irtó lassan ment az antivirus szkennelés a bekapcsolás után, meg a programok megnyitása.)  Lám, ha januárban hallgatok a megérzésemre, lementhettük volna a trillion fotót, meg egyéb fontos dolgot...  Mégis próbáltam magam vigasztalni a hétvégén, hátha lesz még menthető, ha elviszem a computer boltba...

Ma ez is megtörtént...-Sajna a keménylemez kiment.. a szervizes pasi szavaival élve: elromlott, mint egy mosógép..:o).. ha elöregszik...  Hüpi-hüpi…

Valójában rá sem merek gondolni, mennyi családi fotó (2OO5 óta van meg a gép), ami az utóbbi majdnem 5 évben készült és ott tároltam – veszett oda..  Egy részük azért megvan  diszkeken, mint a 2OO8-as hazalátogatásom,  meg a férjem tavalyi útjáról készült családi fotók tömege…).. de valójában mik is hiányoznak… rá sem merek gondolni..)

Toltott

Ahogy meglattam a felhalmozott, kupacot, a felirassal "Hungarian capsicum", ami majdnem a hazai zoldpaprika, legalabbis kinezesre... rogton tudtam, akkor ez toltott paprikat jelent. Ket horvat v. szerb noci is pakolaszott belole mellettem, ami nem meglepo, mivel a kozeli piacon a horvat delikateszben kaphato toportyu, beigli, fustolt tarja, veres hurka, ami mutatja: eleg sok a kozos magyar konyhaval.

Nagyon regen foztem toltott paprikat, idejet sem tudom. A gyerekek kicsik voltak, s emlekszem nem rajongtak erte. Modositott receptet hasznaltam hajdanan, egy idos m. ismerosunk tanacsara: nem kinlodtam paradicsom-szosz izetisevel, hogy ne legyen savanyu vagy hig, hanem - kegyes csalassal - paradicsomleves konzerv lett a megoldas.

A receptre tehat emlekeztem, igaz a paprikakat (meg szerencse, csak az elsot) a rossz felen kezdtem vagni, aztan csak neztem, hogy a fenebe is fogom ezt megtolteni?:o).. Persze rogton beugrott a csuma feloli kezdes.. en balga.

A tolteleket daralt marhabol csinaltam, mert disznohust nem nagyon eszunk.. viszont mar fozes kozben jutott eszembe, kifelejtettem belole a tojast.. A rizs meg kicsit sok lett.. szoval ennyi benazas utan igazan orom volt latni, ahogy a csalad falja.. ,mert az azota megnott csemeteknel nagy sikert aratott az etek. Meg le is szurtak, miert nem csinalok ilyent gyakrabban! Rafogtam a magyar zoldpaprikara, amit csak rovid ideig lehet kapni...:o)

Február

a nyár utolsó hónapja.. és az új tanév kezdete.. Tegnap, 1-én indultak az iskolák, az államunkban 42 ezer kis-sulis (előkészitő osztályos) ment először.. A fiam meg 12./es, ami ugye érettségizést is jelent..

Teljesen szokványos: ha iskolakezdés, akkor biztos hőség is van. Biztos jobb lenne még mindig nyaralni és tengerezni, de egyszer minden vakáció véget ér... Aztán még van más jele is, hogy a nyaralási időszaknak vége, mert vége lett a 20 perc alatt beérésnek..Tegnap is és ma is elkéstem.. Olyan, mintha hétfő óta több százezer embert telepitettek volna az utakra:o)

Habmosás

Ramaty éjszakánk volt... Két szomszédnál is buli tartottak, a baloldalinál és a jobb oldali utáninál (szóval két háznyira..). Szerencsére ritkán fordul elő az éjszakai zenebömböltetés ilyen duplázott formában (még Szilveszterkor sem, mert sokan elhúznak nyaralni, meg bárhova). Na és a fülledt nyári éjszaka sem kedvezett, mivel ajtó-ablak nyitva volt (nappal 36, éjszakára „lehűlt” 30-ra).

Nem tudom a hőség ment-e az agyamra, de „nagyot” produkáltam mosás terén. Mint köztudott nemrég új mosógépet kellett vennünk, ami már annyira hiper-szuper-érzékeny-tudományos, hogy csak „bizonyos” mosószerekkel működik. A használati utasitásban is százszor szerepel a bűvös szó „nagy hatású mosószer” ( high efficiency) és  persze vettem is ilyent. Igenám, de még az új gép előtt jól bevásároltam mindenféle nem-ausztrál gyártmányú mosóporból és öblitőből, mert az ittenieket nem szeretem, mivel nincs jó szaguk.

Nemrég felfedeztem egy kis illatszerboltot a szomszéd kerületben, amit vietnámiak futtatnak, ahol jóval a szupermarketi árak alatt tartanak jó márkájú krémeket, dezodorokat, hajfestéket stb.. na és szingapur-ban gyártott omo-t meg öblitőt. Vettem is ezekből, 4 kilósat és 5 litereset (jó olcsón!), s nagy megelégedésemre a régi gépből szuper illatos ruhákat produkáltak a szerek..

Jött viszont az új gép.. A szingapuri cuccokon meg egy árva angol szó sincs, ami utalna a mosópor „nagy hatású”ságára. Egyszer vagy kétszer azért használtam és semmi bibit nem tapasztaltam – tegnapig, amikoris, a fürdőszobák szőnyegeit tettem be mosásra, kiválasztva a „nehéz ruhák” programot, ami áztatással kombinált (igaz áztatni nem akartam, de az istennek nem lehetett kivenni a programból).

Gondoltam, jó lesz ezeknek szőnyegeknek a vietnámi-szingapuri mosópor és zuty beletettem egy adagot. Kábé 10 perc múlva, valami boszorkányos megérzésből odamentem a géphez és bele néztem.. Aztán majdnem elájultam... Ugyanis óriási habtenger boritotta az egész belsőrészt, ami néhány perc múlva talán már a gépen kivülre is nyomakodott volna. Jó nagyot ordithattam, mert mindkét fiú berohant a mosókonyhába.. A férjem kapcsolt elsőnek és lavórral elkezdte kiszedni a habtömeget a gép melletti mély mosdóba.. Én persze totál pánikosdiba mentem át, hogy tönkretettem a méregdrága új gépet.

Végül kitöröltem a programot és csak öblitősre váltottam át, ott dekkolva és lesve, mi a fene lesz.. Nos, a mélymosdó lefolyójából is feljött a hab, (mert a gép csöve oda van vezetve ill. mögé-bele a lefolyóba).. , de az öblités, csavarás már minden baj nélkül végetért. Átfutott az agyamon, berakom még egy öblitőre, mert biztos sok szer maradt a szőnyegekbe, de nem tettem, s kitettem száradni a cumót..

Mikor estefelé beszedődtek, mit kerteljek..,maguktól „állva” maradtak volna, vagyis elég kemények maradtak (nyilván a mosópor dózistól), de nem izgatott..A fürdőszobákban majd hamar meglágyulnak.. Meg az én agyam is, ha ilyen marhaságot csinálok...:o)

A 4 kilós singapuriból megvan vagy 3 kiló.. Kiönteni nem fogom, az biztos..Majd lassan elhasználom az alkalmankénti kézimosásokhoz (főleg a lányom drága ruháit, melltartókat, harisnyákat mossuk kézzel..)

Volt egyszer egy nyári szabadság..

A héten visszatértem a munka frontjára és döbbenten tapasztaltam: ez a négy hét elég volt az agyam elködösödésére:o). Mondjuk nem felejtettem az egyetem cimét, illetve megtaláltam az iróasztalomat (bár soha nem látott felfordulás van az épület belső átépitése miatt), csak bizonyos munkaszakaszok, kódok, számok valahogy kiestek belőlem. Persze mindezek csak pillanatnyi zavarokat okoztak, sőt inkább meglepetéseket, hogy ennyire át lehet (v. ki-) kapcsolni az agyi hullámokat:o). Például katalogizáltam és a vége előtt egy fontos lépést kihagytam, amit persze muszáj volt észrevenni, mert az online katalógusban furán jelent meg az egész, s az egyik kolléganőmnek megmutatva, az nevetve közölte, mi maradt ki.. Remélem holnapra, a hét vége közeledtén rendeződik minden – a fejemen belül..:o)

Visszatérve a benti kaotikus költözés előtti-közbeni-alatti állapotokra, még jelenleg nem látszik a guzmi, mivel szünidő van.. Majd, ha márciusban beindul a „diák-henger”, akkor lesz észrevehető, hogy a tervezett sok-sok szabad hely miatt (amiért az egész rumli folyik, de ahhoz idő kell) egy évig a régi tanulóhelyeknek a fele sem lesz. Igaz a külső raktárakba kiköltöztetett könyvek helyére már szerelik a komputereket, de a csoportos tanulás lehetőségei – átmenetileg – jól lecsökkentek. Nem baj, majd tartjuk a hátunkat, mi olvasószolgálatosok... Ha rágondolok, még nem ráz ki a frász, mert még relaxált állapotban vagyok, rögtön szabi után, de négy hét múlva... Na majd meglátjuk.

Irtam már erről a nagy könyvállomány kiköltöztetésről.. 320 ezer könyv és folyóirat (már majdnem kész is a költözés) egy része külső raktárba, illetve  részük a belső raktárba kerül(t). Mivel én már egyszer „költöztem” a city melletti kiskönyvtárból ide a nagyba, tudtam, az ilyen cuccolásra specializált költöztető cég fogja végezni a pakolást, akkor is és most is. Ezek un. biznisz-költöztetéssel foglalkoznak, s  mivel országos cég, van errefelé elég közepes és nagy könyvtár, akiket tataroznak, v. új helyre költöznek, igy e téren is elég gyakran kaphatnak munkát. Van azért tőlünk is személyzet, aki irányit, de gyakorlatilag irtó rutinosan pakolják a könyveket a konténerekbe és lehetőleg olyan sorrendben, hogy azokat rögtön a megfelelő  rendben ki is rakják az új helyen lévő polcokra..

Erről azért is irok, mert pécsi illetőségű kollegina mostanában (többek között) azért változtat munkahelyet, mert költözik a könyvtára és ez lenne már (ha jól emlékszem) a 3. költözése – és.. mint kiderült, ők pakolják be és ki a könyveket, a költöztető csak viszi a konténeket.. Na jól néznénk ki, ha nekünk kéne 320 ezer darabot el- és kipakolászni.. Nem is lehetne bennünket kötelezni, mert nincs benne a munkaköri leirásunkban, meg van ám itt szakszervezet is.. De különben is, mig abban a városban nincs ilyen spéci pakoló vállalat, addig felénk még válogathatnak közöttük, melyiknek adják a munkát.

Felmosás

Visszakanyarodva a hét elejére, hétfőre a teniszverseny első napjára, amikor megint időjárás rekord-döntés volt, hisz szinte egész nap kisebb megszakitásokkal óriási zivatarok zúdultak a városra.. Talán tiz éve volt, vagy még régebben, hogy napközben az eső miatt alig játszottak a teniszversenyen.

Mázlinkra – mivel időben mentünk – a belépőnkre ráfizetve a két fedett stadion közül a kisebbikbe bejutottunk, igy fedett körülmények között voltunk mi is és a játékosok is.

Egész addig, mig egy dél körül kitisztult  és mélykék éggel köritve, csodás napsütéses idő köszöntött be. Erre a rendezők hipp-hopp kinyitották a stadion tetejét és majdnem egy órán át ismét szabad ég alatt folyt a verseny. Azonban nemigen nézhették az előrejelzést, mert a csúnya felhők visszatértek és pillanatok alatt egy újabb zápor zúdult a pályára, na meg azokra akik az aréna nyitottabb részén ültek. Gondolom volt nagy rohangálás a háttérben, hogy most mi legyen, mert a tető csak nem akart becsukódni, mire aztán végre megnyomták a gombot, már óriási tócsák álltak a pályán.

Mivel a meccset folytatni kellett és szárazzá tenni a teniszpályát, az ügyeletes pálya-szerviz személyzet vizfelitató eszközökkel ellepte a terepet, na meg a jól bevált felmosórongyokkal, amik főleg törülközők voltak.

Egyszercsak kit látunk a feltörlő brigádban, mint Zsebilányt...!!! Nem tudhattuk hova szólt az aznapi beosztása, éppúgy lehetett volna a másik stadionban, vagy kinti pályákon, de bár távol ültünk, a sok egyenruhás között felismerhető volt a gyerekünk.

Később közelebb mentünk és onnan készitettem néhány felvételt a „helyzetről”, konstatálva milyen jó lesz ha majd itthon is kamatoztatja a felmosói tapasztalatát:o)

Sárga felsőrészben térdelve és.....

A mosoly nekünk járt:o)

Az idei egyenruha a pálya-szervizeseknél

Ez pedig Zsebifiú, az egyenruhájában és a kinti munkahelyén, ami az un. Fan-zone, ahol mindenféle tenisszel kapcsolatos játékokat játszhat - főleg az ifjabb korosztály és ő ott felügyel..

Kapunyitás előtt..

Majd holnap,

igértem, de ez igéret is maradt. Azóta is minden nap kint vagyunk a teniszen, illetve ma már muszáj volt itthon ragadnom, mert a körmömre égtek a tennivalók és gondoltam,  marad kis időm letölteni a fotókat és mesélni. Hát nem sikerült, de holnap esti meccsre megyünk, tehát napközben lehet... Amúgy élvezem a szabadságom utolsó hetének minden mozzanatát..

Tél a nyárban

Az úgy egyszerű, ha télen esik a hó és hideg van.. De mi van akkor, ha nyár van és esik a hó, na meg hideg van? A válasz: akkor az Ausztrália és Victoria állam..

Itt minden lehet, mert az itteni közmondás is azt tartja: egy napon négy évszak. Nos néhány napja 43 fok, aztán valami hidegfrontocska zúdul be és erre a magas hegyek elkezd havazni..

Reggel épp slalomoztunk a teniszverseny helyszine felé, mikor hallottuk a rádióban a nagy újságot.. Jó, a városban hűvös volt az éjszaka, meg a reggel, na és esett rendesen, amihez orkánszerűen fújt a szél (reggel 12 fok volt), de a reggeli rádióműsorvezető bőszen ecsetelte, hogy épp a magashegyi webkamerákat ellenőrizni és bizony ott (távol a várostól és közelebb a városhoz is) hózik.

Én meg kicsit riadtan néztem végig magamon, - merthogy max. 20 fokot mondtak nappalra  - a háromnegyedes nyári nadrágomat gusztálva -, vajon tényleg jól öltöztem-e a mai tenisznéző napra.. Közben pedig ömlött a zápor-zivatar. J szerint  én pesszimista tipus vagyok, merthogy nyavalyogtam, tényleg jó ötlet-e teniszversenyre loholni ilyen időben. Nos, némi mázlival, megérte.. de erről majd holnap és fotókkal együtt..

Jótékony tenisz

Szinten szégyelnivalóan lusta napjaim voltak.. Ücsörgés a napos teraszon, olvasás, tévézés, filmnézés meg ilyenek.. Igaz tegnap már-már összepakoltunk egy tengerlátogatáshoz, de addigra délután lett és bár napos volt, a levegő kezdett hűvöskés lenni. Nálunk még 30 volt, de a tenger mellett 20, igy elgyávulás esete állt fent és maradtunk.

Ma pedig Zsebifiút vittük eligazitásra, mert holnap kezd ő is, meg a nagy teniszverseny is. Tegnap este meg orrba-szájba hirdették, hirtelen elhatározásból (amit R.federer kezdeményezett) jótékonysági teniszt szerveztek a legnagyobbak a központi stadionba: 10 dolcsi belépőért (12 év alatti gyerekeknek ingyen), a bevételt a haiti földrengés károsultjainak ajánlva.

Mondtam J-nek, ismerve a melb-ieket, biztos már reggel nyolckor odaülnek a bejárathoz, mert ennyi pénzért nemigen lehet látni a világ legjobb játékosait – mégha bolondoznak is. Mivel a fiút háromra kellett vinni, gondoltuk elindulunk kicsit előbb és hátha bejutunk a 2-kor kezdődő eseményre. Persze különböző okok miatt (estére szülinapi bulira voltunk hivatalosak és még nem vettünk ajándékot, igy azért kellett délelőtt ellépni) kettő után értünk oda és bár már elkezdődött a jótékonysági, még mindig több százméteres sor kigyózott a pénztárak előtt.

Gyerek bement, mert neki dóga volt és igazolványa, én meg javasoltam, talán menjünk el valamerre sétálni, mivel semmi kedvem nem volt a sorban ácsingózni, mikoris félfüllel meghallottam: megtelt a stadion és néhány perc múlva kinyitják a kapukat, be lehet menni a nagy kertbe, ahol óriás képernyőn lehet nézni a stadion eseményeit. Mindössze némi pénzérmét kértek bedobni a kapuban ácsorgó személyzet gyűjtő-vödreibe..

Igy aztán bejutottunk és az utolsó háromnegyedórát (kettőtől fél négyig tartott az egész) láthattuk a kerti képernyőn.

Menet közben dél körül kiderült, Zsebilányt is behivták (a barátnőjénél aludt, igy csak hazarohant átöltözni az egyenruhájába) a jótékonyságira és a stadionban ő is „vödrözött”, valamint testközelből nézhette a nagyok játékát...

Megint kaja

Tegnap este óta szerencsére nem jött be a „ ha ázsiai-ba mész az egyenlő a hasmarssal” tapasztalat, merthogy indiai vengélőbe mentünk a barátainkkal. Mint kiderült Zoli barátunk is hozzám hasonlóan bizonyos mellékhatásokkal kűzdött a legutóbbi tájföldi éttermi étkezés után, sőt azóta mindketten voltunk külön-külön is tájföldiben (ő nem rég Sydneyben) és igaz enyhébben, de ismét volt kisebb mellékhatás mindkettőnknél. Úgy néz ki az un. red-curry-ra lehetünk érzékenyek,  de ez az „apróság” persze nem tántoritott el bennünket, hogy ismét távolkeleti helyet válasszunk. Szerény tapasztalaim szerint a tájföldi és az indiai curry között van különbség, például az előző gyakran kever bele kókusztejet.. Lehet ez okozhathatja az emésztési galibánkat.

Most csak leültem pihegni a géphez, mert vendégeket várunk – a newyork-ba „szakadt” kolléganőm és fél családja van itt látogatóban, az egyik lányukat hozták ide bentlakásos középiskolába. Átjönnek vacsorára, szóval sürgök-forgok a konyhában. Úgy döntöttem magyarost főzök nekik, paprikás csirkét (sajna nem nokkedlivel, mert a bal karom még mindig fáj, vettem apró olasz tésztát, az lesz a köret) és édességnek Mária „egyszerű” túróslepényét... Ami épp most lett kész és mivel nem a néha kapható „igazi” túróból csináltam, kicsit folyósabb lett, legalábbis a sütés előtti állapotában. Na kiváncsi leszek a végeredményre. Végülis ha nem szilárd, majd kanalazzuk:o)

Nyár január

Mosómasa meséje

Olvasom Hawanál, hogy több ismerősénél, rokonnál mostanában robbant le a mosógép. Akkor ez globális jelenség:o)

Mint emlitettem a múlt heti izgalomnak nem volt elég a fiam fogműtétje, a fránya mosógépünk 17 év után bemondta az unalmast. Néhány hónapja a mosogatógép ugyancsak..., de azt megjavitattuk. Épp felmértük, a legtöbb háztartási cuccunk 10 évnél öregebb, s ilyenkor várható a kipurcanás. A mikrosütőnk például egyidős a lányommal, egy méretes panasonic, 20 éves és eddig semmi baja nem volt (remélem nem kiabálom el). Néhányszor fura hangokat hallat, de működik..

Második legöregebb volt a mosómasa, féléves volt a fiam, mikor vettük – tehát valóban betöltötte az is a 17-et. Egyszer javitattam 10 éves kora körül, mély levegőt véve, mert a javitás dija egy új gép fele ára volt, de megérte, mert még melózott a masina néhány évet.

Múlt kedden aztán kifújta a lelkét, miután a csavaró-program alatt irtó fura hangok jöttek belőle, és még égésszagot is produkált. Másnap elmentünk nézni egy újat és vettünk is egy – legalábbis kiválasztottunk – egy 7 kilós, lcd képernyős darabot, amit másnap kiszállitottak. A két muki be is kötötte – volna, de az egyik vezeték eresztette a vizet. Itt el kell mondanom, hogy a régi és ez a gépem sem fűtős, hanem a mosókonyhában van egy hideg- és egy melegvizes csap és arról szivja a gép, illetve keveri a viz hőfokát.

Tisztán látszott, az egyik csapra-csatlakozó vezeték nem jó, mire a sofőrök felhivták a boltot, ahol megigérték, valakit kiküldenek egy új csővel. Amig vártunk, én nekiültem elolvasni a használati utasitást és mivel a gépet kipakolták a mosóhelyiségbe, elkezdtem rajta tanulmányozni a dolgokat.. Akkor vettem észre, hogy nem ezt a modelt választottuk!!!!  Elsősorban nem volt lcd képernyője, hanem érintős, de méretre is túl nagynak is tűnt.. Erre bevágtam magam a kocsiba és visszamentem a boltba, ahol konstatáltam: az eladó, az általunk kiválasztott gép mellett kiállitott modellt számlázta, ami 8 kilós  – ellenben a 7kilós áráért (vagyis 150 dollárral drágább gépet kaptunk.)

Megkérdeztem hát a személyzetet, most ilyenkor mi van, mire rám bizták: ha akarom kicserélik a gépet, de ugye az megint 1-2 nap, meg össze kell pakolni a másikat stb., de ha akarom tartsam meg amit kaptam (ami drágább, de különbözetet persze nem kell fizetnem..), és különben is a 8 kilóssal pehelypaplant és takarót is moshatok, igy azokat nem kell tisztóba vinni..

Hazamenve megint megnéztem a masinát, majd értekeztem a család többi tagjával  és úgy döntöttünk maradjon amit hoztak.

Végülis este 6-kor jött ki egy eladólány az új csővel, de ez sem működött, mert az is eresztette a vizet. Erre felhivtam egy mosógépest, aki azt mondta, ez nem az ő területe, hivjak fel egy vizvezetékszerelőt. Hirtelen eszembe jutott Laci, a régi m. ismerős, aki vizvezetékes, nos ő rögtön fején találta a szöget, ill. a csapot:o), mert javasolta, tegyük fel a régi gép vezetékét. Megcsináltuk és az persze működött, én meg be is tettem a szerda óta felgyülemlett mosnivaló egy részét.

A boltból szombaton telefonáltak, hogy miújság (nyilván a boltos kislány jelentette, a második vezeték sem dolgozik..). Kértük adjanak végre egy jót, mert a 17 éves vezeték, nem biztos, hogy sokáig birja. A gép viszont szuperul működik – legalább erre nem lehet panasz..

Lábadozás

Egész jól birja gyermek a fogműtét utáni időszakot.. Tegnap déli 1-ig aludt, nyilván az altatás hatása még benne volt, mert pénteken (a műtét ugye aznap reggel) délután 4 után kiverte magát az ágyból és csak 11 körül feküdt le. Reggelre bedagadt a pofija, de nem nagyon és fájdalmat sem érzett. Persze 4 óránként kellett szedni a csillapitókat, sőt szombatra virradóra 2-kor, reggel 6-kor is. Az éjjelest én vállaltam, mint rossz elalvó. Mondanom sem kell egy óra körül rendesen elaludtam, de még az óracsörgés előtt felébredtem (önszugerálás?) és odaadtam a fiúnak az adagot. A reggelt J. vállalt, mert ő pont az ellentétem: gyorsan elalszik, de hajnali 4-től csak forgolódik..

A korareggeli adag után Zsebifiú nehezen aludt vissza, gondolom ezért is durmolt dél 1-ig. Én meg nekiálltam pépes kajákat gyártan, de bevallom mára már ki is futottam az ötletekből.. A banános turmix rendesen fogyott, meg vaniliás yoghurtot is evett rendesen. Végülis halat csináltam sütőben, puhára párolva és brokkolos krumpipürével tálaltam. Mára tejbegrizt gondoltam, későbbre meg van csuszatésztám, ha kicsit túlfőzöm tejfölös-sajtosan remélem nem lesz gond lenyelni..

Lehet a boszorkányos megérzéseimre fogni, mert esküszöm mikor októberben lefoglaltuk a január 8-i dátumot, éreztem biztos forróság lesz... Bejött. Tegnap 38, de délutánra enyhült és egy hidegfront lenyomta 27-re. Ma 33 várható, holnap 41. Százfelé lehetne menni, főleg a tengerhez, dehát most ápolunk.

Hét közepére lehűl kicsit, lehet lélegzetet venni.. Jövő vasárnap kezd dolgozni Zsfiú Ausztrál teniszbajnokságon, ez lesz az első neki.. Zsebilány már most kedden kezdi a munkát ugyanott, s neki ez a 3. éve a versenyen. Mivel mindketten ott dolgoznak, „tele vagyunk” jegyekkel, mindennapra 1-1 jár nekik és egyszer egy esti meccsre. Január 18-tól tehát sokat leszünk kint J-vel.

Műtét

Az elmúlt két nap csupa izgalommal telt.. Kedden a  17 éves mosógép bemondta az unalmast, erre szerdán elrohantunk venni egy másikat, majd csütörtökön ki is hozták – de nem azt amit választottunk, meg nem lehetett bekötni, mert az egyik vezeték hibás volt... De mindezt persze feltupirozva bármikor el lehet mesélni, meg a szennyes kupac egyébként is várhat néhány napot..

Nagyobb izgalom volt Zsebifiú mai műtétje, mivel mind a négy bölcsességfogát kioperálták..

Majdnem egy éve kapott fogszabályozót az alsóra, mert a középső két fog összetorlódott és csúnyán befelé fordulva állt. Minden ment simán (mondjuk csak az alsóra is annyira drága az „abroncs” feltevéssel-levevéssel-3havi ellenőrzéssel, mint a fene, még szerencse, nem kellett alulra-felülre, mert az egy jó kis használtkocsi fele.. mármint árban ..)

Júliusban le is került a szabályozó, s manapság márcsak egy szál vékony félköralakú izé van bent még egy ideig. Az egyik ellenőrzésnél készült röntgenen azonban kiderült, mind a négy bölcsességfoga vizszintesen szándékozik kinőni, épp beleütközve az előtte lévő fogakba.

Igy rögtön meg is kaptuk az időpontot szájszebész-pajtáshoz, aki szépen elmagyarázta, miért most jó megcsináltatni (a bölcsfogak még bent vannak, tehát puhák, könnyen kikaphatók..). S milyen időpontot választhattuk volna, mint a nyári szünetet, mikor nincs iskola, nincsenek tenisz- és golfversenyek..

Ma reggelre indultunk az operációra, s fél nyolckor landoltunk az egyik city-beli magasház 12. emeletén, ahol a magán szájsebész-klinika lakik. Hát mit mondjak: első látásra tök úgy nézett ki, mint egy amerikai szappan-opera diszlete – csakhogy ez valóság volt.. A recepció-irodában méretes alma-komputerek mellett szorgoskodott a személyzet adminisztrativ része.. A váróteremből meg pazar kilátás nyilt a fél cityre, háttérben a tenger is látszott (tiszta giccs..).

Kábé fél percet vártunk mikor megjelent a méregzöld műtösruhába öltözött nővér, majd beterelt az altatóorvos szobájába. Csacsogtunk egy keveset, s altatókám elmondta Zsebinek mik fognak történni.. Rögtön utána megjelent a sebész-bácsi is, aki szólt néhány kedves szót nemcsak a gyerekhez, de hozzánk is.. majd a nővér elvitte másodszülöttemet..

Persze ő sápadt volt az előtte álló macera miatt, én meg hivatalbóé hófehér, mint anyuci, meg mint „mindig-aggódó..”  Rendesen liftezett is a gyomrom, mig járkáltunk egy kicsit a környéken – mert ugye minket szülőket elküldtek... . Be is tértünk egy kávézóba a munkakezdés előtti hivatalnokok mellé, belenézni a napi újságba és hörpölni a capuccinot..

Két és fél óra múlva hivtak fel minket, hogy ébredezik a drága, mehetünk istápolni.. Üldögéltünk még vele vagy háromnegyed órát, mikor úgy itélték mehetünk.. J. elment a parkolóházba a kocsiért és a kijáratnál fenntartott helyre tudott állni, igy a kisérő nővérrel (mert rajtam kivül az is jött lekisérni Zsebifiút) együtt pillanatok alatt a kocsinál voltunk. Egész jó volt a srác.. igaz a szája tele tamponnal, de hazáig is jól birta.. Rögtön aludt öt órát, én meg azóta kotyvasztom a banános turmixokat, narancs leveket és főztem pépesitett póréhagymás-krumplilevest..

Reméljük jó éjszakánk lesz, bár éjjel kettőkör és reggel hatkor is be kell vennie gyógyszereket, amiket persze majd én felügyelek.. Végre megint babusgathatom egy picikét..

Nézelődtem

Muszáj volt bemennem a munkahelyemre, mert az egyik nálam lévő könyvet valaki lefoglalta és én a „benfentes” sem tudok ezen segiteni.. vissza kell adni. Igyekeztem a legkevesebb emberrel összefutni, mert ilyenkor a bentiek értetlenül bámulnak rád, mi a fene baja lehet az embernek ebben a napfényes, meleg időben az egyetem környékére kerülni. Jellemző, a klima nem működott az épületben, úgy látszik túl sok volt a 10 napos pihenő, meg amúgyis, valahogy mindig a meleg napokon tojik be a rendszer. Biztos ez lesz majd februárban is, a legmelegelebb hónapban.

Na de egyelőre én még mindig bőszen henyélek... El is vonszoltam J-t egy öbölmenti kerületbe, méghozzá ebédelni. Láttam egy valamilyen tévéműsorban ajánlatot egy kis kávézó-vendéglőről, ahol többek közt méretes, négyszögletes pizzákat lehet enni, s a riporternő nagy vehemenciával pakolta a tányérjára a hatalmas darabokat. Teljesen svédasztalosnak nézett ki a hely, ami még jobban felcsigázott, mert ugye én „pizza-őrült” (is) vagyok.

Svédasztalról persze szó sem volt, az üveges pulton lévő hatalmas tálcákon lévő csodákat a pincérnő szedte tálcára. Ebéd gyanánt spéci menü volt: két darab négyzet és egy itóka (üditő v. pohár bor), 12 dolcsiért. Hatféléből lehetett választani, (az étlapon bezzeg a duplája volt, nyilván ebédre kevesebb a kuncsaft). A hirverést megérdemelte a hely, isteni volt a négy, amit ketten választottunk: az enyémből az egyik póréhagymás-foghagymás-sajtoslt (és valamilyen friss zöld fűszernövényt szórtak rá – szégyen, de csak faltam, nem elemezgettem:o), a férjemé egyike pedig brokkolis-pancettás (olasz szalonna)-sajtos..

Kint ültünk a teraszon, én szemben az üzlettel és a járdával, nézelődtem is. Három vendéglő volt egymás mellett, mienk a jobbszélső. A középső, neve után itélve akár magyar tulajdonú is lehet, de J. szerint én mindig kombinálok. Nos a harmadik, a balszélő helyről egy fiatal, fekete pólós ürge ki- és berohangált a mi helyünkre.. Egyszercsak kiszúrtam, hogy a tőlünk nem messze ülő motorosruhás srácnak átad a markában összetekerve tartott, tekercs pénzt.. Méghozzá zöld szinűt, ami nálunk csak egy van: a százas. A pénzköteg bekerült a srác zsebébe, fekete-pólós meg ismét eltűnt a baloldali vendéglőben. Mondom J-nek, milyen jópofa.. talán védelmi pénz, vagy narkós lóvé, amit ily módon??? De J. szerint csak a dús fantáziám, biztos szállitott a manus valami árut a vendéglőnek.. Ja persze, egy méregdrága motorral... Aztán mégis mit, ami elfér a farzsebében?:o)

Alig zajlott le ez a kis esemény, a középső vendéglőből (ugye az akár-magyar-is-lehet nevüből) ahol a teraszon szintén sokan ültek, de bent üresnek látszott: kijött vagy öt, „élből húsz év fejenként” pasi, szájban fogpiszkáló, aranyak nyakban- kézen. Megint persze kommentáltam J-nek, aki csak mosolyogott, pláne ő még a sopranos-t sem nézte soha..

Alig néhány perc múlva két ájabb figura jelent meg a teraszos részen, a középső helynél és „persze” ezek is (szerintem) totál jellegzetes figurák voltak: az egyik hófehér hosszú nadrág, hófehér kivül-hordós, indiais ing, tök-fekete hátranyalt haj, plusz aranyak.. A másik tag, meg zömök, hasas, a mobil-füllhallgató hanyagul a nyakában. Odamentek a bejáratnál lévő pulthoz, ahol váltottak néhány szót a pincérrel (az is elég morózus kinézetű volt), majd leültek a teraszon. Kb. két perc múlva megjelent belülről – gondolom - a tulaj és akkor rögtön tudtam, milyen náció is jön-megy.. Déli szomszéd.. és még stimmel is, mert a vendéglő nevét mi k-val is irhatjuk, ők meg c-vel. J. persze megint csak megmosolyogta az elméletemet, aztán a nézelődés véget is ért, mert megérkeztek a méretes, négyszögletes pizzák.

Igy jár a külső-zöldövezeti családanya, ha beszabadul a belvárosi, szines világba:o)

Irni kéne

... ami elég nehéz, ha az ember szabadságon van. Pláne, ha itthon tölti, mertha elmenne, akkor ugye zajlana, új helyek, mászkálás stb.

Itthon meg... azért ennek is vannak előnyei. Például nincs kötött program, ami épp jön aznapra, az lesz. Mivel kell legalább 1 hét, mig a szervezet megérzi a lazitást, mostanában már tiz körül ébredek (igaz éjfélig fent vagyok), de még igy is jóval lemaradok a fiam mögött, aki akár éjjel 2-ig is kotlik a szobájában a facebukkon, vagy filmet néz a gépén és aztán dél körül kerül elő.

A körletrendezés kicsit lelassult, mivel a bal karomat-kezemet kimélnem kell. Még mindig dagad, ha melózok vele, pedig eszem a gyulladás-gátló bogyókat. Többször volt tök-lusta napom is: pl. néha egész nap olvastam és befejeztem végre a harmadik larsson könyvet, ami néhány hónapja jelent meg angolul (az első kettőt már ajánlgattam itt, ’lány sárkánytetoválással’, meg ’a lány aki a tüzzel játszott’, a harmadik talán még meg sem jelent magyarul, a cime talán ez lesz ’a lány aki darázsfészekbe nyúlt’) és lenéztem számtalan jó és nem annyira jó filmet..

A gyerekek gyakran vannak távol.. Szombaton is kettesben maradtunk, aztán főzni sem volt kedvem, elmentünk hát egy közeli pub-ba. Nyilván a Szilveszter utáni időpont, na és mert indenki szabin és távol van, de alig voltunk, holott általában szombaton helyet kell foglalni...

Ha vásárolni kell, elcsábitom J-t is.. hátha akkor kevesebbet költök, mert még mindenhol tart a nagy leárazás és ugye a kisértés elég nagy..:o).

A következő napokban megint jön a meleg, aztán ha tengerezünk, csinálok fotókat.. Kaptam egy új gépet karácsonyra.. Aranyoska, de csak itt mondom el: kicsit meglepett, hogy sony-t vettek, mert én nagy canon-os vagyok, dehát hősiesen nyúzom. Mostmár zsinór sem kell, ha a gépre akarom tenni a képeket, hanem van hozzá pendrive és annak az oldalába kell beledugni a memóriakártyát. Kúúúl, nem?

2010

Az óév rég nem látott viharos özönvizzel búcsúzott... ami jó jel, hátha a következő két hónapban ismét elered néhányszor és nem lesznek tüzes tragédiák.

Mint irtam, irdatlan meleg napunk volt. Legjobb lett volna lezuhanni a tengerhez, de mindenféle teendőink voltak. Zsebilány délután barátokkal bement a citybe, ahol szállodaszobákat foglaltak, hogy a tüzijáték utáni tömeges káoszt elkerüljék. Épp nekiindultak a kinai negyedből ahol vacsoráztak, a központi tér felé, mikor leszakadt az ég. Tűsarkúban, lenge nyári ruhában.. el lehet képzelni, milyen fokú lehetett a megázás...

Mi meg hármasban elmentünk abba a tájföldi vendéglőbe, ahol nemrég a kollégáimmal voltunk és most is nagyon finomakat ettünk, majd elvittük a fiamat az egyik osztálytársához, aki bulit rendezett.

Már útközben villámlott, dörgött és bár alkonyat volt, ijesztő, fekete felhők közelegtek. Épp kitettük őt, mikor rázenditett a zuhi.. Az ablaktörlő a legnagyobb fokozatban alig birta a melót, s pillanatok alatt esőfüggöny vett bennünket körül, a látótávolság alig 2 méter volt. Én biztos kihúztam volna, de J. vezetett, ő nem az az óvatos tipus, csak hajt a maga módján... Egyes helyeken olyan nagy mennyiségű eső  zúdult, hogy átfolyások lettek az úttesten és mivel már besötétedett, nehezen látszódtak, s mikor belehajtottuk egy ilyen nagy pocsolyákba, szinte betakarta a kocsit a felcsapódott viz...

Mire hazaértünk, részben csillapodott a vihar, de még erősen esett.. Isteni volt a házat betöltő friss, eső-szagú levegő.. A következő órákat, skájpozással és telefonálással töltöttük.. Anyósomat épp hazavitték a kórházból, ahol törött lábával volt. Most a fene tudja hogy fog otthon boldogulni, mert egyedül lakik. A férjem öccse sopronban él, csak a bátyja van a mama közelében Bp-en, ő az egyetlen aki  mellette lehet, de persze saját tervezőirodája van és napi 12 órát dolgozik..

A stockholm-ban élő barátoknál csodás tél van, hatalmas hóval, zúzmarás növényekkel.. Nemrég küldtek is fotókat.. Mi a szeptemberi napfényben láttuk a tavat, ahova a lakásuk néz, most az befagyott és hatalmas hó veszi körül..Szép látvány.. Nagyon szép helyen laknak, csodás az télen-nyáron..

Közben meg hazatelepülni készülnek, mert a barátunk elment kedvezményes nyugdijba, a feleség meg soha nem szerette svédországot (ő kint dolgozott 1 évig, s épp készült vissza Mo-ra, mikor találkoztak és házasság lett belőle..). Most keresgélik a várost, ahol élnének, de ez sem tűnik egyszerűnek.. Az egyikük szegedi, a másik majd 30 éve él már svédo-ban, egyébként debrecen környékéről származott el, de már senkije nem él arrafelé..

Nézelődtek visegrád, vác környékén, majd kőszegen (ott feltörték a kocsijukat és kirabolták őket.. szóval oda biztos nem mennek), s nemrég Érden leltek egy szép házra..

Éjjel kettőre mentünk vissza a gyerekért.. J. egész este nem ivott, ő vállalta fel a taxizást, én „szolidaritásból” mentem vele vissza.. mint utas, de én azért pezsgőzgettem egy kicsit. Fiacskám jól érezhette magát.. Elmondása szerint ivott „néhány” sört.. Az volt csak a fura, hogy tök vizes volt mindene.. állitólag be lehetett menni a házba, de gondolom mégis a legtöbben kint szorongtak a teraszon (kb. negyvenen voltak), ahova azért bevert az eső..

Új Év napján, mi vének 10 körül keltünk.. Próbáltunk megint hivogatni otthoniakat, de szinte reménytelen volt telefonálni, a skájp-ban meg senki nem volt bent.

Zsebilány is hazatért, együtt a család.. Megyek csinálok valami lencsés kaját.. Naná azért, hogy több pénz álljon a házhoz:o)...

Szilveszter

Elérkezett hát az év utolsó napja.. ami jó melegre sikeredett, tegnap és ma 38 fokban izzadunk! Sajna Nyugat-Ausztráliában már volt nagy tűz, farmok égtek le, de szerencsére senkinek nem esett baja...

Én nemigen szoktam visszatekingetni a múltra, megteszi azt a media, értékelnek, summáznak.. sőt most ugye évtized véget is zárunk.. Igaz ez vitás valami, mert sokak szerint 2011-ben kezdődik az új évtized, de mások szerint ez nem igaz, mert soha nincs nulladik év...

Én is az évtized búcsúztatókhoz csatlakozom, s mivel tiz év  hatalmas nagy idő, ami alatt sok minden történt.., talán érdemes megemlitenem néhány dolgot a mi életünkből is..

A gyerekeim -  például felnőttek, hisz 10 és 7 évesek voltak 2000-ben.. Az egyik leérettségizett, nagykorú és egyetemista, a másik jövőre fogja befejezni a középiskolát és remélhetőleg ő is megy tovább.. Zsebilány már két éve vezet, a fiam most tanulgatja a vezetést...

A szobájukban a polcok tele vannak trófeákkal, főleg a teniszversenyekből, de akad golfos is közöttük. Zsebifú még versenyez, a nővére viszont már tanitja is, mivel teniszedzői képesitést szerzett.

Igaz, 1999-ben költöztünk be a vadonatújba, de mi úgy számoljuk, 10 éve lakunk a saját házunkban. „Elfogyasztottunk” 2-2 autót, voltunk kétszer Magyarországon, kétszer a trópikus Queensland-ben..

A férjem 2000-ben változtatott állás (iskolát), s azóta is ott van, két éve pedig ő vezényli az iskolai musicaleket, ami többlet munka, de élvezi, mert valamikor titkon, a karmesterség is érdekelte.. Végzett is egy évet azon a szakon..

Szerencsére nem voltunk nagyon betegek, csak a szokványos virusos nyavalyákkal.. A szüleink is jól megvannak, holott az enyéim 81, az anyósom 86 éves..

Végre a férjem testvérei is ellátogattak hozzánk, mindkét család 2005-ben. (Sajnos az én öcsémék közben elváltak, illetve egyfolytában válnak már 4-5 éve, aztán ha egyszert tényleg a végére érnek, megigérte, hogy ő is jön látogatni...)

Na és nemcsak a gyerekek „vénültek”, hanem mi is, de idézőjel nélkül.. Ez ellen csak annyit tehet az ember, hogy aktiv és jókedvű marad.. Az őszülő haját pedig sötétre festi:o)..

Hát akkor kezdjük el a következő évtizedet, de legalábbis a 2010-es évet!

Boldog Új Évet

kivánok minden kedves olvasómnak!

Az a bizonyos dvd

Csinálom itt a locsi-fecsit ezerrel, aztán elfelejtettem elmesélni, mit is a lett a J-nek szánt amerikából rendelt ajándékával...

24-én még dolgozott a posta, vagyis újra dolgoztak, mivel előző nap sztrájkoltak a rossebb beléjük.. Délután 4 körül kiküldtem Zsebilányt, kukkantson már bele a postaládába, hátha befut a csomag az egyenesbe, illetve a karácsonyfa alá... De nem jött semmi!

Később már majdnem nekiindultam, hogy kinyomtassam a visszaigazolást, amin ott viritott a dvd cime, hogy legalább egy boritékba gyömöszölve ott viritson a többi ajándék között, mikor kb. 6 körül J. megjelent egy maréknyi levéllel, amit a p.ládából hozott...

Persze rögtön kiragadtam mindet (amúgy már hetek óta megkapta az ukászt, hogy nem bonthat ki semmiféle kis v. nagydobozos küldeményt) a kezéből és berohantam a lányom szobájába... És láss csodást, egy helyeske, aránylag vékony, de bélelt csomagocskában megérkezett a várva várt küldemény, amit széditő gyorsasággal be is csomagoltam.. Nagy kő meg legurult, mert azért kicsit égés lett volna egy darab papirral igazolni a valódi ajándékot..

Ha már ennyit irtam róla, elárulom: a legendás 1980-as wimbledoni döntőt tartalmazza a dvd, ahol a trónkövetelő mcenroe 5 szettben vesztett borg ellen.. Mellesleg ez volt B. utolsó w-i győzelme, aztán visszavonult.

Megint vásárol

Karácsony másnapja már alig őrzi az igazi ünnepi hangulatot, mert hajnalban kinyitnak a nagyáruházak és az órák óta (van aki reggel 2-től vár!) ott várakozók megrohamozzák a nagyon leértékelt mindenfélék halmazát. Később aztán 8 és 9 óra körül kinyit a többi üzlet is és lehet rongyolni..

Mi persze nem... illetve, nem ezért indultunk neki kettesben J-vel, hanem az ajándékba kapott új digitális fényképezőmet akartam „bejáratni”, igy elindultunk az egyik öbölmelletti kerületbe. Azért arra vigyáztam a hely kiválasztásánál, hogy a közelben legyenek üzletek is:o)... amikbe persze muszáj volt bekukkantani, mégis miket és mennyire áraztak le..  Szóval javithatatlan vagyok, már ami vásárlást illeti, bár egész jól viselkedtem, mert csak a fiúknak vettünk sortokat. Találtunk viszont egy pompás boltot, ami a fiam izlésének megfelelő cipőkkel volt tele. Nélküle persze eszünkbe sem jutott venni, épp ezért másnap vele együtt vissza „kellett” menni...

Vettünk is neki egy divatos sportcipő-szerüséget, aztán (naná, az én fiam, eredeti vásárló-mániás Oroszlán, csak neki kedv is kell hozzá... nekem az se:o) levágott még egy farmerra és egy sapkára is. Mivel nem kivételezhetek eggyel, vettem a lányomnak egy aranyos szoknyát..

Azért fotóztam is...:o) Mint emlitettem, ez a city közelében  és tenger közelében lévő kerület, sok csuda magas apartman házzal, vendéglő-sorral és egy nemrég megnyilt bevásárló központtal (ahol ugye nagy hirtelen  kétszer is voltunk:o), amit nem a szokványos kivül-semmi-belül légkondis-mamut-ra, hanem végre kétszintes, erkélyes, kisvárosias-utcásra terveztek. Végre valami nem szokványos, végre valami izléses... és ráadásul az emeleti teraszokról ki lehet látni a tengerre is.. Tiszta Amerika.. illetve Ausztrália:o)