Dunszt

Este 8 előtt elmentem gyalogolni és olyan volt lélegezni, mintha egy dunsztos üveget ragasztottam volna az orromra és számra..  Kábá 30 fok volt még, szóval massziv meleg. Holnapra  megütjük a 36-ot, ami persze a hivatalos, mert felénk mindig 2-3 fokkal több van, mint a city-ben vagy mint az öböl melletti kerületekben.

A meleg nem is izgat, ellenben a bozóttűz-veszély annál inkább.. Már benne vagyunk a közepében (mármint a veszélynek) a korai meleg miatt, mert otthoni mércével mégcsak május közepe van, a tavasz vége. Az elmúlt napok hősége miatt még jobban kiégett minden, sárgás-szőke minden zöld-féle.. leszámitva az örökzöldeket.

Tegnap este Zsebilány mesélte, délután hazafelé jövet a környező dombokon tüzet, illetve füstöt látott... Tűzoltókat nem, meg (látszólag) semmi nem volt lezárva és fehér ruhás emberek, nem tűzoltók nyüzsögtek a területen. Azt mondja, kis szivdobogást kapott, az egészttől.. Erre megjegyeztem, felhivhatott volna.. mire csal annyit dünnyögött: más se kellett volna, mint az én pánikos reagálásom...:O)

Jövő hétre esőt mondanak.. Istenem, remélem igaz lesz..

Most akadt a kezembe, pedig az utolsó bejegyzéshez második fotónak de jó lett volna..

Hát ilyen volt a kisfiam egyéves kora körül.. Jó kis kopaszka volt, aztán milyen sörénye lett.. A tuskós végtagok átalakulásáról nem is beszélve:o)

Bál

A 11. és 12. osztályosoknak év végén un. ’formal’-juk van, amit talán ’évfolyam bál’-nak lehet nevezni.. A suli kibéreli a termet, a tanulók meg hozhatnak (már aki akar vagy akinek van..) partnert is. Mivel a fiam fiúiskolába jár, ajánlatos lánnyal megjelenni, mert akkor ugye nincs táncpartner, merthogy ez egy vacsorás-zenés buli... Zsebifiú párját úgy-ahogy hallomásból „ismerjük”.. A testvér-(lány)suliba jár és sok közös barát lévén találkoztak. Ha nem csal az előérzetem, talán már több is mint barátság, ami közöttük van.., mindenesetre igen helyeske a lányzó.. Hát majd kiderül..

A múlt héten egyébként rendesen kirohangáltuk magunkat öltönyért, mivel a gyerek ismert méretei miatt nem volt egyszerű rávalót találni.. Vagy rövid volt a zakó és a nadrág is, illetve a nagyobb méretek meg lötyögtek a csupa-csont, penge-vékony alakján.. Végül megtaláltuk a méretet, a szint (szürke) .. meg a hozzávaló halvány lila inget és szintén lila nyakkendőt.. Igy eresztettük a bálba a fiút...

Közelitő nyár

Majdnem elrepült egy hét.. Közben a lányom harmadéves egyetemista, Zsebifiú pedig érettségizős lett – mivel mindketten befejezték a vizsgáikat és igy a tanévet is, léphetnek előre.

Errefelé erre való a november – érettségik, második szemeszter – tanév végek...

és jöhet a nyár, amiból kaptunk is az elmúlt négy napban egy kis izelitőt. Kicsit korán jött, mert elég szokatlan ilyentájt 4 napig a massziv 35-36 fok.. Mi lesz februárban?

Ez a mini kánikula egyébként épp elég volt a gyepek, rétek hirtelen elhalványulásához. Épp ma reggel vezetés közben realizáltam, mennyire sárgás lett az útmenti környezet.. Be is tettem a  mi tusulónkban egy műanyagedényt, felfogni a fürdővizet, amivel aztán nyakon loccsintom a virágainkat. Merthogy a locsolási tilalom tavaly óta még megvan..

Forrásban

Most visszaszivnék mindent – de már késő:o)... Elég sokat nyafogtam eddig a hűvös tavasz miatt, most meg alig kapunk levegőt, úgy befűtöttek az égiek... Na jó, azért kibirható... 34 fok van napközben és talán a hétvégére jön valami enyhébb levegő-megváltás...

Tegnap elmentünk megnézni Zsebilány edzői vizsgáját. Nem is tudom irtam-e, teniszedzői tanfolyamra jár és ha elvégzi, junior edzői képesitést kap. Az elmélet mellett természetesen gyakorlatban is be kell bizonyitani, egyrészt a tanultakat, illetve amit a tanultakból hasznositanak. Már eddig két ilyen gyakorlatira hivta el a tanitványait (mindig négyet) és a félórás lecke alatt a főedzők néznek, hallgatnak és jegyzetelnek, majd értékelik a látottakat.

Most a szerválását (adogatást) kellett tanitania, igy négy 10-11 év körüli tanitványát kérte meg, legyenek tanitványok a vizsgán is...

Délután 2.15-kor kezdtek, teljesen 39 fok érzés volt a tűző napon, de jól mentek – az edzőke és a tanitványok is, mert utána nagyon jó értékelést kapott a lány.

Néhány fotót beteszek, hiszen a helyszin a Ausztrál Teniszbajnokság szinhelye volt, ahol nemsokára, január 18-án megkezdődnek a versenyek.. és nem mellesleg mindkét gyerekem ott fog dolgozni  a kéthetes esemény alatt.

Hivatalos

Nem emlékszem, valaha is kaptam volna hivatalos levelet ide Mo-ról, de most van egy ügyem, amit tavalyi látogatásomkor kezdtem intézni.  Bár az ügyintézővel akkor, személyesen mindent közöltem és ő mindent annak rendje módja szerint beirt, kipipált, aláhúzottm én meg aláirtam, aztán abba maradtunk, majd ha eljön az ideje kapok értesitést.

Jött is tehát levél, azonban nem értesités volt, hanem szinte ugyanazok a kérdések, amikre tavaly személyesen válaszoltam, beirtunk, kipipáltunk, aláhúztunk stb.

Na zutty, gondoltam ez még nem baj, mert megint leirom az egészet dr. X Katalin előadónak, azonban a levél végén a „tisztelettel” fölött ott viritott egy vastagabb, fekete, jól feltűnő erősséggel kinyomtatott szakasz, amitől felment a pumpám:

„A hiánypótlási felhivásnak levelünk kézhezvételétől számitott tiz napon belül sziveskedjék eleget tenni.

A hatóság az eljárást megszüntetheti, ha az ügyfél kérelmére indult eljárásban a hiánypótlásra való felhivásnak nem tesz eleget, és az erre megállapitott határidő meghosszabbitását nem kérte, illetve nyilatkozattételének elmaradása megakadályozta a tényállás tisztázását. 2004. évi CXL. Törvény (KET) 31 paragf. (2) bekezdése.”

A levelet október 20-án irták és postai bélyegző dátuma a boritékon október 29 volt, s én november 4-én kaptam meg.

Most akkor mit kalkulálhattak a kézhezvétel időpontjának? Ez az első hóhahó..

A második: miért kell engem fenyegetni mindenféle törvénycikkelyekkel és bekezdésekkel? De elszoktam én az ilyenektől kérem szépen... Tessék nekem már egy kis hitelt adni, hogy saját érdekemben és ügyemben igyekszem a lehető leggyorsabban és legjobban a T.Hivatal kéréseit teljesiteni, még akkor is, ha nem hisznek a saját szemüknek, mivel már 1 éve a saját emberük szeme előtt aláirt okmányon ott virit minden aminek kell. Méghogy „megakadályozom a tényállás tisztázását..” Még ilyet!...

Tegnap persze lóhalálában megirtam a választ és feladtam dr. Katinak, aztán most remegve várom:o), még mit találnak ki...

Vizsga láz

Majdnem túlvagyunk a vizsgákon..  A többes szám nemcsak a gyerekeimre vonatkozik, hanem rám is. Ez még az un. study-week, tehát a múlt héten befejeződött az oktatás, és a jövő héttől kezdődik a háromhetes vizsgaidőszak. Valahogy úgy tűnik az idei második szemeszterben mintha idegesebbek lennének a diákok. Tegnap egy rosszkedvű, gonosz-szemű szőke leány közölte velem: nem vagyok valami kedves...

Fogalmam sincs mi baja volt, azon kivül, hogy bal lábbal kelt. Állitólag elment a másik a pulthoz is panaszkodni, hogy barátságtalan voltam vele. Holott ő volt pokróc. Na mindegy, lapozzunk..

Nagyranőtt gyerekem túlesett a kétfordulós matekon ami ugye beleszámit a jövő évi érettségijébe, oszt holnap lesz még két 11. osztályos vizsgája (nehéz-matek és angol), majd a jövő héten könyvelés és fizika. Látom rajta fáradt, de mint minden kamasz – a „mindent kibirok” időszakban van, képtelenség őt este 11 előtt ágyba könyörögni.

Zsebilány pedig két vizsgán is túl van, holott mint irtam a jövő héttől van a hivatalos ideje. Úgy látszik a spanyol tanszék igyekszik minél előbb „zárni”. Megcsinálta hát az hétfőn az irásbelijét, ma meg szóbelizett spanyolból. Médiából esszét kellett irnia, az utolsó vizsgája történelemből (Kubát tanulta ebben a félévben) lesz a jövő héten.

Egyébként szerinte az előrehozott spanyol duplán nem volt fair, mert kevesebb idő jutott a felkészülésre, mint azoknak akik pl. a 3. hét végén vizsgáznak a tárgyaikból, másrészt épp a lóverseny hétre tették a vizsgáit és az idén igy nem tudott kimenni a társaságával a versenyekre. Vigasztaltam, lesz még alkalma a jövőbeni versenyekre kimenni, hisz minden évben futnak a pacik.. De nehéz egy sorsa van egy egyetemistának:o)

Lovacska

A telepátia gondolat-olvasást jelent, vagyis mikor nemrég arról irtam, nekem jövőbeni megérzéseim vannak, telepátiám van, rosszul értelmeztem.

Más gondolatát nem tudom olvasni (néha a magamét sem:o), ellenben felvillanak dolgok (akár események, vagy személyek) amik, akik a jövőben, kis idő múlva valahogy felbukkanak: előérzem őket.

Ma volt a hagyományos melbourne-i lóverseny, ami Victoriában munkaszüneti nap és valóban mindenki a lóversenyt nézi, ha persze nem ott van. Irtam én erről minden évben, mert nem csak a mai, a Kupa-nap hires, hanem az egész tavaszi lóveverseny karnevál, ami vagy két hete elkezdődött és ezen a héten még 3 jelentős verseny (és szociális haccáré) lesz...

A munkaszüneti nap mindenkire vonatkozik, kivéve az egyetemekre, mert most vizsgaidőszak van és a paci futás miatt mindez nem szünetelhet. Könyvtár tehát tele, az időben szabit kivevő kollégák távol, a maradék mi – meg kűzdünk a sztresses diáksággal.

A Social club legalább ellát bennünket, a maradék dolgozó stábot egy finom ebéddel és egy pohár itókával, desszerttel (na nem ingyen, mert a finomságokat vendéglőből hozatják, moderált áron) és aki szerencsés, az a „sweep”-en még nyernhet is fő-futamból. Ez a „sweep” valójában vak-fogadás.. Az egy, két- és 5 dolláros listán leragasztják a fő-futam lovainak sorszámát és a fogadó odairja a nevét ahova akarja, illetve ha túl későn cselekszi, ahol hely akad. A verseny napján délben (vagyis ma) aztán leszedik a ragasztást a lovak sorszámáról, igy kiderül, melyiknek kell drukkolni – mert amelyik paci nyer, az amellé beirt fogadó lesz a szerencsés nyertes.

Normálisan persze fogadni máshogy kell.. Igaz, van aki szerencse-számokkal játszik is és fogalma sincs a háttér dolgokról, vagyis  pl. fogad az ötös számú lóra, mert az a szerencse száma. Jómagam ezen a napon belebujok az újságba és szépen átolvasom miket irnak a versenylovakról, milyen eredményeket, milyen versenyeken és távokon értek el.. Melyiknek kedvez a nedves vagy száraz felület, na és mit mond a lovagló zsoké.. A családomnak ezek alapján megadom a tippeket, mire fogadjanak – és – a tavalyi évet leszámitva – eddig mindig nyertünk valami kis pénzt.

Az idén is átnéztem a lovakat és kijelöltem hármat... az olvasottak és a megmagyarázhatatlan intuicióim alapján (a család most nem fogadott.) Ellenben az egyik kolléganőm (Rosanna) mondta, melyik a lova a „sweep”-en, s erre én azt mondtam, nagy szerencséje van, mert a ló jól fog menni (ott volt persze a kijelölt három között). Mondanom sem kell, ez a ló messze nem volt esélyes a győzelemre...

A versenyt mindig élőben nézzük az egyik szeminárium szobában. A főverseny (Melbourne cup) 3200 méteres, ami extra hosszú (általában 2400 m a hosszútáv).

Az utolsó száz métereken óriási volt a versenylovak tumultusa, alig lehetett látni a számokat, a közvetitő pedig csak érthetetlenül üvöltözött, s mikor a nyertes ló fél fej hosszal nyert, se lehetett még tudni, melyik volt...

Na melyik? Rosanna lova, aminek a neve egyébként „Shocking” .. R. a tömegen keresztül tátott szájjal bámult rám és meg csak felhúztam a vállamat és mosolyogtam. Most mondjam azt, hogy meg kellett volna játszanom, mert „tudtam”? Dehát ez mégsem ilyen egyszerű....

Halloween

Használt boszorkánykörmök eladók v. csakúgy átadók:o)...

Tegnap volt Halloween, avagy Mindenszentek ami angolszász hagyományok szerint szellemek és boszorkányok fesztiválja.. Pláne, ha az embert maskarás buliba hivják ezen a napok, ami éppenséggel szülinapi parti volt, de ha valaki ilyenkor született, az csak „szellemeskedjen”...

Érettségiiiii

Zsebifiú drágám tizenegyedikes lévén 1 érettségi tárgyat csinálhat az idén – aminek hétfőn és szerdán lesz itt az ideje.. Ez a tárgy pedig a „normál matek”  lesz, errefelé ugyanis  még kétfélét tanulhatnak a középiskolában: egy közepesen nehezet (un. maths method), ami már elég nehéz (a fiam ebből fog érettségizni jövőre), valamint van még egy un. spéci matek, ami a zseniknek való..

A rendes érettségizők tegnap (pénteken) megirták az idei elsőt, ami az angol volt. Ma meg olvasom az újságban a válaszható tételeket... Meglepetésemre köztük van az utóbbi évekből egyik kedvenc olvasmányom, a Papirsárkányok...

Rögtön eszembe jutott, hogy megjártam magyarból az első egyetemi felvételimnél, mert  egy akkori „modernet” választottam. Mikor az irásbeli után felhivtam a magyar tanáromat és elmondtam neki a listát, meg hogy mit dolgoztam ki, hát istenesen leszúrt...

Ugyanis ahelyett, hogy valami klasszikust elemeztem volna, én Kósa Ferenc Dózsa filmjébe bonyolódtam bele...

Meg is lett az eredménye, mert nem vettek fel.. Nagy Béla tanár úrnak volt igaza, mert a bölcsészkar magyar tanszékén a javitó tanárok nyilván nem is látták a filmet (a felvételi anyagokat mindig a minisztériumi okosok állitották össze) és igy fogalmuk sem lehetett miket hordok össze...Arról nem is beszélve, nem filmkritikát akartak birálni,  hanem magyar irodalmi felvételit... Mindenesetre a következő évben azt hiszem Vörösmarty verset elemeztem az irásbelin, a szóbelin meg szerencsémre szabó pál isten malmai c. regényéről kellett beszélnem...

Ki fogom hát oktatni a fiamat is jövőre, ne essen hasonló hibába, bár azóta igen sok idő eltelt, hogy én felvételiztem, meg más országban is vagyunk, de ki tudja, mégis mire jó a régi tapasztalat...

Dijak, koncertek

Még köhögcsélek, de már visszatértem a munka frontjára... Mellesleg ez az allergia dolog nem is hülyeség, pedig nemigen hittem a sarki dokinak mikor mondta.. Ugyanis abszolút nem vagyok náthás, viszont a torokfájás jön-megy, a köhögés jön-megy, (de legalább a fejfájás elmaradt). Barátnőm szerint ez a biztos öregedés jele, vagyis ami eddig nem volt pl. allergia, az előjön. Rózsás jövő előtt állok:o)

Családomban öröm és üröm dúl, ugyanis Nagyranőtt gyermekem két fontos poziciót is kapott jövőre – mint utolsó éves. Megválasztották az Iskola Zenei Kapitányának és Iskola Tenisz Kapitányának..  Az évfolyam (180 gyerek) szavazza meg a tisztségviselőket (na és a tanárok is..), tehát nagyon nagy az örömünk.

Azonban az un. Presentation Night (dijkiosztó este), mikor a mindenféle tanulmányi dijakat és ezeket a jövő évi poziciókat átadják nagy-nagy ünnepség keretében a tanári kar és a szülők előtt egy kibérelt óriás teremben – nos, pont ezen a napon van egy hires amerikai rockbanda koncertje a city-ben, amire a jegyet még a születésnapjára (aug. 20) kapta ajándékba - tőlünk..

Gyerek persze a rock-koncertre akar menni, én (ha nem megy) a méregdrága jegyekért fogom a szivem, J. pedig hallani sem akar a dijkiosztásról való hiányzásról...

Jelenleg áll a – hát nem bál, hanem a vita, hogy mi is legyen.. Tényleg mi legyen?

Torok

Kis késéssel, csak letepert engem is a családon végig vonuló torokfájós- taknyos- köhögős betegség. Szombaton este 10-kor kezdett fájni a torkom.. Igaz előtte voltak apró jelek, pl. délután elmentem gyalogolni és félúton majdnem leültem az út szélére, olyan gyengeség jött rám. Igyekeztem a hirtelen melegre és a napsütésre fogni (ami errefelé elég erős), de végül befejeztem a séta-körömet.

Vasárnap strepsileket szopogottam és mintha enyhült volna a torokfájás, de éjszaka fájdalomcsillapót kellett bevennem, annyira fájt a torkommal együtt a fejem is.

Reggel betelefonáltam a melóba, hogy felejtsenek el és tovább nyögtem:o), majd elmentem a sarki dokihoz, aki csudát szólt. Megnézett, meghallgatott, megkopogtatott és közölte, az időjárás változás miatt fáj a torkom. Erre megjegyeztem, hogy én vagyok a család utolsó tagja aki most kehes és különben sem vagyok allergiás.

Azért valami bogarat beletett a hindus a fülembe (mármint a doki, mert indiai), mert érdekes ez a torokfájás. Jön és megy, nátha semmi, igaz ma reggelre baritonos lett a hangom, meg a fejfájás is maradt, de közben rájöttem: szombaton kora délután befújtam gyomirtóval a teraszon, meg a hátsó kerti járdán a kövek között kinőtt gyomokat. Egy háromliteres kannában van az irtó és pisztolyos spriccelővel lehet ügyködni, ami két fokozaton működik: egy szétszóróson és egy erős sugarason. Használtam mindkettőt, de mivel erős szél fújt, főleg az erős sugarast... Lehet, hogy a permetezősnél, mivel az nagyobb területre szórodik, a szél a fejemre fújta az irtót, oszt most allergiám van, ami kombinálódott a megfázásos bacival?

Mindenesetre most három napra kivontam magam a forgalomból...

Könyvtár, egy lemezen

Egy itteni kedves ismerős (akivel még soha nem találkoztam személyesen, csak emilen és a skájp útján) megkérdezte, kérek-e néhány magyar nyelvű könyvet lemezen, nemrég kapott egy jó kis gyűjteményt, szivesen elküldi... Persze kapva kaptam ay ajánlaton, nemcsak mert „hivatalból” vagyok könyvimádó, hanem mert magyar nyelvű könyvekből szűkiben vagyok ...

Amit kaptam: az minden várakozást felül múló...tartalmilag és tecnikailag is.. A mai napig kétvállra tesznek a mindenféle technikai csodák. Számomra még a rádió és a tévé működése is érthetetlen, a komputer világáról nem is beszélve, bár utóbbit naponta használom, de ahogy a gugli működik, az valami felfoghatatlan számomra.. Most meg itt van egy kis lemez és erre ráfért jóformán a fél világ- és magyar irodalom. Nem mondom, hogy mindenki akinek kéne rajta van, meg van sok ismeretlen szerző és könyv (főleg a fantázia könyvek világából), de már eleve, hogy 25 folder (mappa) alatt (ami az angol abc betüit követi) elképesztő mennyiségű adat van..

Hogy csak az egyik legnagyobb meglepetést emlitsem: 28 db Szabó Magda regényt olvashatok mostantól, köztük több olyant amik anno elkerültek, illetve régen olvastam és sokszor álmodoztam, mi lenne, ha megint olvashatnám őket..

De idézhetnék az ábc szerint Fehér Klárától  Móriczon, Mórán át Ottlik Gézáig, de a legtöbb klasszikus világirodalmi könyv – (ami itt nincs meg nekem) Tolsztojtól Stendhal-ig mind ott vannak ezen a lemezkén..  

Egyszerűen egy jó kis házikönyvtár.. Például  Hawah a napokban emlitette az egyik bejegyzésében, mennyire szerette munkácsy mihály életéről szóló könyveket.. Én azokat nem olvastam, viszont megnéztem a lemezkémet és... kérem, ezek is megvannak!!

Szóval fantasztikus  „csemegéhez” jutottam, mostmár csak tengernyi szabadidő kéne, dehát majd lassacskán szemezgetek a gyűjteményből...

Rock

Nem a szikla, hanem a zene... Zsebifúnál iskolai rockzene est volt, mint minden félév végefelé. Mi meg (lányok) mentünk hallgatni, meg fügyülni, dübörögni.., mivel a fiú két együttesben is játszik.

Az egyik bandája olyan jazz-es rockos, a másid viszont jobban „klasszikus” rock..., mit ne mondjak, utóbbival  egy 10 perces pink floyd számot játszottak, ami lenyűgöző volt..

A „baj” azonban ott kezdődött, hogy a fiamékig 8 együttest kellett végig hallgatni. A zaj szint – legalábbis nekem – fokozatosan, elég komoly problémát okozott... A fiamék a második rész elején voltak, egymás után mindkét két banda, aztán jött még (volna) vagy 7 együttes.. Otthoni muzsikus barátaim ilyenre (és a modern komoly zenére) alkalmazták az ’akkusztikus attrocitás” kifejezést.. Hát ez jutott eszembe, mikor a fejem majd szétdurrant..

Néhány rockbanda ismert dolgokat játszott (black sabbath, pink floyd stb..), de a többsége mai, számomra ismeretlen rock bandáktól produkált. A program szerint volt pl. a The killers együttestől is szám... vagyis „A gyilkosok” névre hallgatnak az eredeti előadók.. Képzelhetitek.. majd a plafonra másztam a monoton kreációtól..

Végülis leléptem, az utolsó három együttes - elől...

Hazafelé, a negyven perces vezetés első felében be sem kapcsoltam a rádiót.. Megpróbáltam az agyamat helyre billenteni, majd benyomtam az egyik klasszikus adót.

Juj, de öregszem...

Ime a memoris-szivacsos párna.. Amit én vettem, az egy olcsó aldis válatozat, nem ennyire puha, de azért beleágyazódik a fejem.. szóval le nem csúszik róla (legalábbi eddig nem), mint neked kedves S..

Vásárlásaim

Mivel krónikus nyak- és vállfájós vagyok (lettem), régóta vágyom egy „fejformát megtartó szivacsos” párnára. Azért irok ilyen fura nevet, mert nem tudom igazán minek is nevezzem magyarul  a „memory foam” kifejezést.

Valami speciális szivacsból készül, ami egyszerre puha is, meg kemény is (mindenki képzeletére bizom milyen is lehet) és ahogy az ember belefekszik, lágyan körülöleli (és majdnem elringatja) a fejet.... Nem egy olcsó darab, igy alig akartam hinni a szememnek, mikor megláttam az aldi-ban és mivel ott amúgyis olcsóbb minden, ráadásul  kifutó termék is volt, vagyis még jobban leárazták: egy pillanat műve volt az elhatározás – megvenni és kész.

Négy napja memorizálja hát a fejem és vállam formáját és egyelőre bevált..

Ma pedig cipő-táv-vásároltam – Zsebilánynak. Én voltam a boltban, ő meg otthon nyakig elmerülve a tanulnivalókban, hisz 2 hét múlva vizsgaidőszak. Ráadásul vasárnaponként még edzői tanfolyamra is jár, ami délután van, igy nem tudott velem vásárolgatni.

Már tegnap kinéztem bizonyos nyári cipőket – (magamnak is), de mivel a mostani divat vagy 10-12 cm magas, vagy tök-lapos, nem jártam nagy szerencsével.. Illetve találtam én azért néhány szemre- és nekem való darabot, de vagy a szin, vagy a hátsó pánt hiánya, vagy a borsos ára miatt lemondtam róla. Jegyzem is meg: a szandál árak az egekben járnak.. Télen még megértettem a csizmaárakat, mert azokban van anyag.. de a szandálok 1-2-3 pántja miért ilyen drága????

Zsebikémnek viszont papucscipő (jé, régen igy hivtuk a lapos, csini, bebujóst) vagyis tök-lapos kellett, igy körülnéztem neki is.  Persze telefonon hiába mondtam el, hogy is néznek ki, ezért javasolta fotózzam le és küldjem el neki..

Na itt kezdődtek a bajok, mert előjött a technikai anti-talentumom: a fotózás még ment, de az istennek nem tudtam elküldeni a képeket. Végülis félórás bénázás után otthagytam a cipőboltot és berobogtam egy telefonosba, ahol megkértem a személyzetet, segitsenek már…

A cipők fotó alakban megérkeztek a lányomhoz és tetszettek is, igy két párt meg is vettem..

Aztán otthon kiderült, hogy mindkettő kicsi.

Igy jár aki cipő-táv-vásárol:o) Holnap egyetem előtt, mehet Zslány kicserélni őket.

Telefonok

1. Néhány hete bent kicserélték mindenki iróasztalán a régi, megszokott fehér, telstra telefonokat és kaptunk egy 3x akkora, fekete, képernyős, csupa-gombost. Olyan fajta, amire anno azt mondtuk: mos-főz-vasal-és-feleséget pótol:o)

Tehát van képernyője is, olyan kb. 8x8 centis, igaz csak kiirások jönnek ki: a hivó neve, száma, de kis mahinációval lehet képeket választani háttérnek, ne már olyan szürkén viritson az ember asztalán. A képválaszték elég sokszinű: mindenekelőtt -  állatok (kutyácska, macskácska, delfinek, elefántok, kölyöktigrisek stb) és...tájfotók minden mennyiségben: hegyek, folyók, tavak és persze tengerpart (hullámok, naplemente, pálmafák a parton stb..). Mivel elég vidám társaság vagyunk (igenis vannak humoros könyvtárosok).. a képernyő miatt sokat vihorásztunk, hogy ugyan minek kell, ha nem lehet látni rajta azt aki hiv? Aztán arra is gondoltunk, lehet nem nekünk kell látni, hanem minket néz (figyel) valaki..:o)..  pl. a főnökség? :o)

Hogy valójában mit tud az új ketyere? Ki tudja, alig merünk hozzányúlni. Az irodában 3 vonal van, de nem minden telefonon csöng, ezért a régi telefonon a 88 lenyomása után fel lehetett venni. Ezen a csicsáson: 3 lépésben kell nyomogatni és nem ám számot, az egyszerű lenne, hanem  – gombokat, aztán nagy az öröm, ha sikerül az akció...

Ez Ő...

1. 2 .Ma reggel 9 után a férjem telefonált az ő munkahelyéről az én munkahelyemre, hogy nem emlékszem-e (én), hogy (ő) hova tette a mobilját...????  Mivel 20 perccel előttem mennek el otthonról Zsebifúval, feltételezte, hátha láttam valahol (mintha a reggeli rohanásban éppen az ő mobilját fürkészném, vajon zsebre vágja-e v. nem?..).

 Javasoltam, talán hivja a leánygyermekünket, mert ő még otthon van, mert ő talán illetékesebb lenne a távbeszélő fellelésében. Pár perc múlva aztán én is felhivtam Zslányt megérdeklődni, megtalálta-e az apja telefonját, s kiderült – a házban nincs, sőt az előkertben is körülnézett és a járdánál, ahol a fiúk beszálltak a kocsiba.

J. aztán megint hivott, h. kirohant a parkolóba, átvizslatta a kocsiját, de a telefon nincs sehol, jó lenne, ha letiltanám. Persze, hogy én, ki más?

Na jó, mire is való egy feleség (aki szintén dolgozik), felhivtam hát a szolgáltatót, mivel J. minden pin-kódját és adatát jobban tudom, mint ő – meg is megszüntették az „adást”. Igaz az ügyfélszolgálatos csaj rögtön ajánlani akart egy újabb modelt megvételre, de át ez (is) a dolga.

Meló után értem el őket ismét, Zsebifiú telefonján, hogy akkor most mondják el, hogy lehet elvesziteni azon 5 méteren amit a háztól a kocsiig, majd azon a 20 méteren a suli parkolójától a suliig mennek.

Erre J. nagy nyugisan közölte: ja, megvan a telefon, a kesztyűtartóban volt, bár fogalmuk sincs ki tett oda... Erre meg azt szoktuk mondani: biztos a kunbéla vagy a vaj ilus tette oda..(ez olyan ősrégi szöveg, h. egy fiatal biztos már mosolyogni sem tud rajta..) Akkor, mondtam én, most rajtad a sor (mármint J-n), hogy visszaköttesd. Erre megkérdezte: miért, kikapcsolták???

Szerencse, hogy egymástól kb. 30 km távolságra voltunk... :o)

Most meg télies

Azon filóztam nemrég – igy estefelé – mikor tankoltam és a kezem odafagyott a töltőhöz, miközben a fejemet és a sérómat cibálta a sarki szél...: hogy ez a város változott meg, vagy én (öregszem..)???  Időjárásilag értem a kérdést és a változást,  de máshogy is, de a máshogy egy külön poszt lesz (egyszer).

Az elmúlt napokban 24 foktól 12 fokig ugrált a hőmérő, mondanom ugye nem kell,  ma éppen mi volt.... – na ja, a cidris fele. Tényleg nem tudja az ember, milyen melegségű ruhanemübe ugorjon reggel.

Az itteniek egyrésze mindenképpen a nyáriasabb mellett voksol, mióta volt néhány meleg nap, igy itteni szokás szerint maradnak is sortban, polóban és papucsban..

Egyrészük azonban nem hisz a tavasz-nyár idejében és rendületlenül belebújik a....sidzsekijébe. Nos én utóbbi csoportot erősitem (általában), de reggel valahogy elméláztam és bár bőrdzsekit vettem, viszont alá egy nejlonos-blúzt, ami tökételesen képviselte a „hidegben rád fagy, melegben rád olvad” jellegét, illetve az elsőt, mert a hideg csak úgy hasogatott át-keresztül a csontjaimba, -be, -ig.

Dél körül aztán bekaptam két panadolt is, mert megfájdult a fejem is és totál biztos voltam, elkaptam a fiúktól a nyavalyát. Ugyanis J. baromi vacakul van.. A legsúlyosabb férfi-betegségben szenved: náthás..

Szerintem a repcsiről hozta, vagy Szöülből, de persze lehet múlt pénteken mikor vásárolt, talán ráleheltek az aldi-ban. Vasárnap azt hittük (hitte) szénanátha.. Igaz soha nem volt szénanáthája, de mivel egész nap füvet nyirt, bokrokat ásott ki és nyesegetett – még el is hitte.

Tegnap aztán bedugult az orra, káposztáshordós lett a feje (ugye belülről), mára meg elment a hangja (hála a tanári pálya eme mellékhatásának, merthogy egész nap beszélnie kell).

Apjára meg miért ne hasonlitson a fia:o), tegnap óta fáj a torka a juniornak, itt kókadozik,( illetve többesben, mert ketten vannak ugye... kókadoznak.)

A Kicsit (a 193 centist) itthon fognám de nem akar, idősnek meg „nem lehet”, hisz most kezdett 4 hét után. Ilyenkor azért eleresztem a „tele vannak a temetők nélkülözhetetlen emberekkel” szöveget, de megváltozni már úgysem fog a drágám.

Lehet holnaptól megint visszaállitják a si-szezont, mert két hete bezártak a liftek stb.??? És azóta vagy kétszer is esett hó – a magasokban. Szóval ez a város változott meg, vagy én (öregszem)???

Tavasz!!!

Hétvégén mindenhol berregnek a fűnyirók. Tavasz van és kész!

Mivel nálunk általában enyém a bent és a páromé a kint, enyhe noszogatás mellett nálunk is folyt kerti munka :o).

Különösen a nyáron (azért nem irom, h. tavaly nyáron, mert nálunk idén volt... a java, január-február) kiégett kis tujákat, bokrokat kellett végre kiásni. Azért kicsit én is tettem-vettem kint is, lepókhálóztam az ablakok és ajtók környékét...

Na és elmentem végre gyalogolni. Olyan rég voltam, hogy az egyik utcában azóta félig felépült egy ház... Persze errefelé ez nem 1 évet jelent, hanem 2-3 hónapot.

Hétágra sütött a nap, én meg polóban és sortban róttam a szokásos körömet.

Délutánra viszont megdagadt a bal csuklóm és alkarom egy része.. Szerintem megcsipett valami, vagy a séta alatt vagy a pókhálózásnál. Remélem valami mérges izé...

Faguriga

Az biztos J-nek az időjárást illetően nagy szerencséje volt, hozzánk képest, akik tavaly szeptemberben 13 fokos hőmérsékletben vacogtunk 3 hetet a négyből.  Ő fel sem vette a farmerját egész idő alatt, csak sortot és világos vászonnadrágot hordott. Mázlista, az biztos..

Az utolsó héten már nagyon nehezen birta.. El is fáradt az állandó ide-odarohangálásban, nem aludt jól, illetve a fiánál 6 körül kelt a család, s a lakás méretei miatt képtelenség volt fel nem ébredni (pláne ha az unoka is be is viharzik birkózni egyet az „ausztrál nagypapával”.) Egyébként fogalmam sincs miért kapta ezt a nevet, hivhatnák J. nagypapának is.. ).

Tegnap épp szemügyre vettem, milyen J. bőröndjéből való cuccok vannak még a nappali különböző pontjain és megakadt a szemem egy kis csomagon. A „hát ez meg mi?” kérdésre J. közölte, h. a keresztanyjának szánt ajándékot végülis nem tudta odaadni, mert mikor felugrott hozzá nem volt nála, később meg nem tudtak találkozni.

Na most női logika szerint......: ilyen esetben a csomagot mondjuk odaadjuk a legközelebbi kedves rokonnak, példul anyukánknak (akik épp egyidős is a keresztanyánkkal..)  vagyis egy „jaj hát ezt meg elfelejtettem” jelszóval a kezébe adhatjuk akár az utolsó nap is..

Férfi logika szerint (mondhatnám J-módra) : ajándékot újra elássuk a bőröndbe és visszautaztatjuk 20 ezer kilométert.

Faguriga legyek, ha megértem az utóbbit:o)