Megkésve

Akitől hajdanán jött az ihlet a blogiráshoz, most szünetet tart az irással.

Remélem Jlady nem adja fel végleg, csak most nincs ideje (dolgozik), meg kedve (dolgozik, meg család), meg olvasója (ezt ő állitja, de biztos olvassa őt a megszokott a kör..)

Akkoriban nagyon megtetszett ez az egész blogosdi, s bár fogalmam sem volt hogy kerül az irás, no meg a fotók a netre, de (nem kis kevés) külső segitséggel megindult ez a blog..

Ahogy ezen morfondiroztam, hirtelen belém nyilalt: valamikor május környékén kezdtem az irást, tehát valamikor májusban az idén (is) volt blog-szülinap…

Hát tényleg volt, méghozzá május 21-én és a negyedik évbe fordultam… Jól kiment a fejemből, de ez legyen a legkevesebb… Fő, hogy irom, irogatom és kicsit hihetetlen, hogy már 4 év felgyülemlett ott az archivumban…

Utazási láz

Pont egy hét múlva indul Zsebilány: 3 hét spanyolország, majd 5 nap Párizs és 3 nap Budapest.. Az én gyomoridegeim meg egyre borzolódnak, de majd hozzászokom...

Ma vásárolgattunk ezt-azt (pl. nyárias cipőt ami jó gyaloglásra is, kézitáskát..).

A mobilozás kérdése is lassan megoldódott, vagyis hogy kommunikáljunk (avagy tök ideges anya szeretne néha tudni távolban lévő gyermekéről.. ) Van ugyanis még a tavalyi mo-i utam során vett v.fon sim-kártyánk, gondoltuk esetleg azt is használhatná..

Megkértem egy rokont, deritse ki jók-e még (kettő van belőlük). Nos az egyik lejárt (egy napon vettük.. érdekes), de a másikat lehet aktiválni.

Először azonban megkérdeztük az itteni mobilos cégünket ( a nevük „3”),  lehet-e eu-ban használni őket , ami  főleg sms-ezést jelent, innen-oda és onnan-ide (vagyis Zslány is küld és mi is neki..). Természetesen ki lehet terjeszteni külföldre a telefonjainkat, s az sms árak sem ijesztőek. Igaz, ha dumcsizni akarunk kicsit borsosabb, de 1-2 perc azért megfizethető..

Ezek után megnéztem a vfone m. honlapját, ők mit ajánlanak, ha Zslány betenné Spo-ban a vfon kártyát (amit rokon feltölt). Nos Ausztrália a 3. zónába tartozik és bizony az sms kétszer annyiba kerül, ha ezt a módot választaná, s persze a beszélgetés is jóval drágább...

Igy aztán viszi az au. telefonszámát és nem a vodáét fogja használni...

Nemzetközi teázás

Egyszer már rendeztünk bent nemzetközi morning-tea-t, amikor is túróslepényt csináltam és osztatlan sikert arattam.. A most ismét megrendezett eseményre gondoltam nem édeset csinálok, hanem sós-félét, ami körözöttet jelentett. Az utóbbi időben nagyon rákaptunk erre, szinte minden héten csinálok, s nem tudjuk megunni.. Igaz kicsit módositott változata az enyém a hazainak, mert itt nincs liptói túró, ehelyett ricottát, dán fetát (ez krémes), krémsajtot, tejfölt keverek össze és persze sok lila v. újhagymával és kis köménymaggal.

Nem mondom, hogy nem volt ezzel is sikerem, csak e délelőtti evéshez inkább az édeset részesitik előnyben a kollégák a reggeli teájuk-kávéjuk mellé. Ha meg már valaki az asztalon lévő többféle édességből megtömte magát, már nehezen fanyalodik a sós-félére, illetve ha azzal kezdi,, az utána evett édesek könnyen felettetik a markánsabb sós izt.

Készitettem néhány fotót a telefonommal, de épp az én tálam maradt le (pedig biztos lefényképeztem, de talán nem mentettem el).. Mindegy, két tálkában viritott a körözött (hisz legalább 40-50 főből állt a kostoló sereg), körbe rakva friss, szeletelt bagettel..

Legalább 3 kollegina hozott olasz édességet, de volt német, máltai , welszi süti is..

Balra fent belóg egy kis olasz cannoli (vaniliás krémmel töltött édesség)

Svájci barátném nagyon kitett magáért, mert csinált édeset is, meg sósat is, utóbbi  egy  lazacos „torta" , ami apró vágott keménytojással és sidlinggel meghintve első osztályú finomság volt.  

A lazacos torta mellett (hozzá apró kenyérkék) ott látható a vanilia sodóval töltött édesség Svájcból..Ezen a fotón is balról belóg egy másik, méghozzá a welszi süti..(ami nekem nem izlett,

sok liszt és sok sütőpor volt benne..)

Az egyik legsikeresebb a brazil kollegina által készitett sajtos labda volt – ami szinte a magyar sajtos pogácsa mása volt... csak ők nem használnak élesztőt, vajat, helyette oliva olajat, tojást, tápióka lisztet és a reszelt sajtot, majd kis labdákká gyúrva és megsütik. Izre is teljesen sajtos pogi volt, szóval legközelebb lehet sajtos v. krumplis pogácsával rukkolok elő – de mivel legjobb ezeket frissiben enni, tehát hajnalban kéne felkelni megsütni.. Hát majd meglátom...   

A két város

Visszaérkezett az egyik kolléganőm a 6 hetes szabadságáról. Eu-ban jártak, sokfelé, többek között Prágában és Bp-en. Az itteni utazási irodák orrba-szájba reklámozzák a cseh fővárost, mindenféle csomag-turákba nyomkodják bele, de anélkül is a legtöbb au. ismerősöm lelkesedik prágáért, mert hallotta, milyen szép...

Jómagam legalább négyszer jártam ott, igaz nem tegnap, s nekem is jó benyomásaim voltak (pláne mikor hivatalos úton voltam és ötcsillagos szladikban laktam..). Főleg a vendéglőket szerettem arrafelé.. Jó árakon, finomakat lehetett enni a sok kockás abraszos helyen, ahol szintén szerettem a helyi szokást: ha nem volt szabad asztal, oda lehetett kéredzkedni a máséhoz, ahol hely volt...

Mégis a két város közül nálam természetesen a szülővárosom vitte és viszi az első helyet, nemcsak mert más, mert nagyobb, mert szebb a fekvése és a Duna nem egy kis Visztula.. , de mert fenségesebb, világibb nagyváros, mint P.

Mégis manapság a másikat adják el jobban és "veszik is" a túristák jobban.

Kolleginának adtam tippeket hova menjenek és miket egyenek mindkét városban (persze Bp-hez több ajánlat járt).

Amit mesélt: P-ban egy butik hotelben laktak, közel mindenhez és a sarkon mit ad isten, mindjárt ott volt a u fleku vendéglő, amit a lelkére kötöttem, hogy ki ne hagyjanak (na meg a svejk kocsmáját sem) . Hát nem hagyták ki, sőt részletesen elmesélte a csodás menüt, a hatalmas literes söröskupákat.. Mesélte, milyen jópofa, hogy a cseh kiirások mellett nem angol (v. más nyelvű van), hanem jelek mutatják: egy csésze a kávézó, a vendéglő kés-villa...A várost egy ékszerdobozhoz hasonlitotta, amit mindenkinek látnia kell... és azóta is lelkedezik a többieknek, hogy P. milyen gyönyörű ...

Bp-en  3 napot töltöttek és a Sofitelben laktak, a Dunára néző ablakokkal (nem rossz:o).  Itt a csoportjukat elvitték vacsorázni, bár én a lelkére kötöttem, menjenek olyan helyre a belvárosban ahol van cigányzene (neveket is leirtam), de valamilyen műsoros helyre vitték őket (a másik estén valami sétahajón ettek)... ahol a vacsora mellé (alatt) folklór műsor járt... Ráadásul elég hangos volt, mesélte (gondolom kurjongattak a legények:o), de a legjobb az üveggel fejükön táncoló asszonyok voltak.. Zene? Ja, élő volt,  de csak egy tangóharmonikás játszott. Cigánybandát nem hallottak, ellenben kiokitotta őket a csoportvezető, hogy már nem szabad gypsy-nek hivni őket..  .. Még valami: emilt nem tudott Bp-ről hazaküldeni, ugyanis a netcaféban csak magyar billentyűs gépek voltak. No comment....

Kömény

Az egyik itteni m. barátnőm nálunk tiz évvel korábban érkezett ide a családjával (mármint férj és gyerekek), szóval kicsit jót mulattam, hogy mellényúlt az élelmiszerboltban. Náluk vacsoráztunk s a kaja előtti bemelegitésnek csinált egy tál pogácsát. Miután eltűntettem az elsőt, megjegyeztem, milyen indiaiasra vette az izét. Egyébként imádja a keleti fűszereket, igy nem nagyon lepődtem meg, de ő annál inkább, ugyanis közölte, semmiféle indiai jellege nincs a pogácsának, mert csak köménymagot tett bele. Megettem a második darabot, de az érzésem nem változott, bizony annak nem köménymag, hanem kumin ize volt.

Mondtam is neki, mire bólogatott, persze kumint tett bele. No de a kumin az nem köménymag, ezt neki is tudnia kell ennyi év után...

Behozta az üveget, de igen nézzem meg, ugyanolyan mint a kömény. Na ja, első látásra, de a szaga és a szemcsék azonban különböznek, arról nem beszélve, hogy a köménymag angol neve „caraway seed” és nem cumin (mert azért angolosan inkább c-vel irják, mint k-val..)

Szerintem tudta ő ezt, csak valahogy több indiai fűszert használ mostanság és összemosódott neki.. Mindenesetre a köménymagos pogácsa jobb köménymaggal..:o)

Valójában nem is erről akartam irni, hanem a barátnőm édesanyjáról, aki néhány hónapja velük él. Hát nem volt egy könnyű  futam, ugyanis a szülők v. szülő kivándoroltatása enyhén szólva nem egyszerű dolog. Aki akarja a pontos részleteket, az megnézheti B.Zoli honlapján, ahol hajdanán ők is kezdték a dolgokat, csak a papa hirtelen közben meghalt és  a barátnőm édesanyja  ott maradt egyedül (86 éves) szóval nem jöhetett szóba a sorbanállásos szülői kivándorlás, mert akár 1-2 évet is lehet várni a sorban. Mert sor az van és mellette éves kvóta, tehát aki nem fér be az ideibe, az átcsúszik jövőre v. azután, nem is beszélve a borsos költségekről, ami 30 valahányezer dollár per szülő. Barátnőméknek bár a pénz megvan hozzá, de idő nem volt. Végülis hazautaztak a papa temetésére és egy több hónapos vizumot kérve a mamának, kihozták magukhoz, aztán hosszabbitgatnak.

Nem volt kis vállalkozás, mert azért ennyi idős korban hirtelen nemcsak országot, de kontinenst váltani sem lehet könnyű... Berendeztek neki egy kis lakrészt a házukban (hálószoba kis nappalival), bekötették a duna-tévét, járatnak magyar magazinokat, összeszedtek neki egy kis magyar könyvgyűjteményt is és bár nem a közelben, de találtak magyar orvost is, aki kezeli az ilyen életkorban előforduló bajokkal.

Nem egyszerű ez.. Az ember elmegy élni messzire, aztán múlnak az évek, évtizedek és az otthon maradt szülők v. szülő életét is meg kell(ene) oldani.

Döntő döntő

Ma reggel lezajlott az őszi szezon utolsó (tenisz) meccs-sorozata, a grand finálé, merthogy Zsebifiúék bekerültek. A drukker-sereg, szülők, testvérek, barátok, barátnők népes tábora figyelte az izgalmas mérkőzéseket.

A reggel érdekessége a fiam meccse volt, ugyanis az ellenfele szintén magyar családnevet viselt, csak a srác fizimiskája nem idézett semmi magyarosat, ugyanis a mamája tájföldi. A magyaros kapcsolat pedig csak nekünk tűnt fel, mert J. szúrta ki a játékoslistán a nevet.. Magas, vékony srác  ő is, alig kicsivel alacsonyabb a fiamnál, pedig még nem töltötte be a 15-öt.

A végén aztán odasündörögtem a mamához és rákérdeztem (nem is én lennék, ha nem csinálom meg:o), hogy ugye magyar a vezetéknevük (ami elég bárgyu kérdés volt, mert igaz nem „kovács”  a nevük, de hasonló, szóval összetéveszthetetlenül magyar..)... A papa nem volt jelen, ami kár illetve fura, mert ha már ilyen szintig eljut a gyerek, azért jó ott lenni és szurkolni.

Végül a fiamék nyerték meg (az egyéni és páros meccsek alapján), igy megint bővült a srác trófea állománya. Lassan már egy külön szoba kéne a tárolásukhoz:o)

Július végéig pedig a szombat reggelek felszabadulnak, mert vége a szezonnak vagyis lehet aludni, amit mindannyian meg is fogunk tenni... Aztán majd indul az újabb, a tavaszi szezon, de az mint irtam július vége körül, szóval még odébb van...

Kézben az egyéni trófeák, középen pedig a csapatnak járó nagy..

Ő meg a "Kovács-gyerek "

Hirek a flu-ról

Rég irtam a sertésvirusról... Lehet arrafelé már elfelejtették, nálunk viszont.. Nos, állitólag Au-val ijesztgetik a nagyvilágot és különösen az államunk és különösen Melb. jár az élen, merthogy itt van jelenleg a legtöbb megbetegedés.

Tárgyilagosan: a hisztéria szerencsére elült, egy tucatnyi iskolát bezártak egy hétre (azóta persze folytatódik a tanitás ott is), csomó embert karanténba, illetve házifogságra kértek. Végülis a virusos megbetegedés jóval gyengébb lefolyású, mint várták, sőt nagyon hasonlit egy átlag influenzához, ami terjedéséhez éppen most van itt az idő, lévén tél van ugye.

Egyre több illetékes szerint túl nagy a füstje az egésznek.. Reggeli kedvenc műsoromban például rendszeresen humorizálnak a dologról, mivel illetékes eü vélemények szerint kb. 1 millió ember fog megbetegedni Au-ban. Mivel a múlt héten (mondjuk) négyszáz körül járt a betegek száma, a műsorban nagy kajánul megjegyezték: akkor még 999 600 embernek kell megkapnia, hogy igaz legyen az előrejelzés:o).. Egyébként azt hiszem manapság kétezer körül van az országos szám, haláleset pedig nem történt.

Aztán szépen begyűrűzött a megelőzéses rendelkezések sora.. Először a miniszterelnök kérte az embereket, hogy gyakran mossanak kezet, a szájukat eltakarva tüsszentsenek és köhögjenek és a használt papirzsebkendőt dobják a szemétbe.. (Mikor ezt hallottam, kicsit elgondolkodtam, hogy hülyének néznek minket, vagy azok is vagyunk... Bár valóban nem általános szokás errefelé tüsszentéskor száj elé tenni a kezet..).

A hét elején aztán az egyetem vezetősége is küldött körlevelet mindenféle általánosságokkal, ma pedig a könyvtárigazgató irogatott.. Kb. ilyeneket: ha valaki észleli magán a tüneket, azonnal maradjon otthon és keresse fel az orvosát (nocsak ki gondolta volna, hogy ezt kell tenni:o)

Egyébként hallottam olyan orvosi véleményt is, hogy ha kitör a sertésflu valakin, akkor már késő karaténba vonulni, már nem fertőz. No és a teszt eredménye kb. 7 nap alatt érkezik meg, s addig meg is gyógyul a kedves beteg.

Azt még elmesélem, hogy a most külföldre utazó ausztrálokat enyhén szólva nem szeretik, főleg Ázsiában.. Pl. egy sportcsapat egy tagja betegen érkezett Szöülba, erre az egész csapatot bezárták a szállodában, se meccsek, se ki, se be...

A tegnap zajlott au-japán focimeccsre az egész japán csapat vastag arcmaszkban érkezett ide, meg a szurkolók is.. Ez azonban már hagyomány ázsiában, hogy járvány idején majdnem mindenki maszkot visel. Talán hasznos is, nem tudom, mindenesetre körülöttem – egyelőre – még senki nem beteg...

Paul

Gyorsforditásban hir az egyetem heti hirleveléből:

„Paul H. nyugdijba vonul... Paul 1983 óta dolgozik az egyetemen mint Kertész Részlegnél, mint hulladék gyűjtő. Sokan ismerhetik őt jellegzetes – direkt a számára készitett – mindenhol felbukkanó triciklis kukást, hisz az egyetem egész területen tevékenykedett. Több mint harminc éve végzi ezt a munkát: mindig udvariasan, megbizhatóan és hűségesen dolgozott.

Az utóbbi években különösen sokat betegeskedett a térdeivel és sajnálatos módon állapota nem javult. Nagy szomorúsággal mondunk Paul-nak búcsút aki jellegzetes figurája lett az intézménynek és sokunknak fog hiányozni. Azonban biztosak lehetünk, hogy Paul időnként vissza fog jönni látogatni, találkozni sok-sok barátjával.

Mindazok azok szeretnének hozzájárulni az ajándékvásárláshoz és elköszönni tőle, szeretettel várjuk pénteken, június 19-én 12 órakor a Kertészet irodáiban rendezendő grill-sütésen.

Lorraine I.

Kertészeti Részleg Vezető”

Paul-t valóban mindenki ismeri.. Reggelenként nem tudunk úgy kiülni az egyik büfé kitett székeire, hogy Paul ne üdvözöljünk bennünket, néhány percre megállva miközben éppen egy kukát húz maga után, vagy az emlitett triciklijén pedálozik lassacskán. Paul ugyanis mozgás-sérült, jóformán alig tud járni. Viszont mindig mosolyog és viccel.

Azért tettem be a fenti kis hirt, mert értékelem, hogy a Paul, „szemetes-ember” helyet kapott a heti hirlevélben, ahol szinte minden hónapban hosszú  elköszönéseket olvashatunk egy-egy nyugdijba vonuló egyetemi tanárról, professzorról. Mert Paul-nak éppúgy itt van a helye a nevesek között, mert ő is hires  (ha nem is az egyetem falain kivül), mint egy kedves, barátságos ember és kolléga...

Blogvég

Nemrég (néhány hete) épp a blogvilág szépségeiről akartam irni, pontosabban néhány rajongó sort, hogy milyen érdekes ez a világ, ahol például egy pici életet a kezdetétől egészen a megszületésig nyomon követhetünk. A blogot jó ideje olvastam, sőt az iró előző blogját is, ahol az előző házasságáról, válásáról, a két gyerekkel egyedül maradásról irt.. Aztán találkozott az új társával, vettek egy szép házat (részletre), családi autót (részletre), majd megszületett a közös első gyerek és meglepetésnek 9 hónapja kiderült megint bővülhet a család. Igy napról napra olvashattuk a 3. kisgyerek és a mama pocakjában növögető kisbabus életét, aki kábé 3 hete egészségesen megszületett.

Tegnap azonban majd leestem a komputer mellől, mikor kiderült: a blogot letörölte az irója, mert „kedves” emberek a nőklapjacafé fórumon kikezdték. Szegény teljesen  kiborult és levett mindent, rajta hagyva az utolsó posztot (meg még egy bejegyzést), amihez több, mint kétszázan szóltak hozzá ... mindannyian hűséges napi olvasók...

Tényleg egészen odavagyok.. Tudom, sőt mindannyian tudjuk akik blogot irunk, hogy egy kicsit kiteregetjük magunkat a nagyvilágnak, leirjuk a gondolatainkat, a családi eseményeket, felteszünk fotókat a családról, magunkról.. És vannak emberek akik ezeket olvassák, nézegetik és úgy gondolják van joguk belerontani más életébe, kritizálni, irigykedni, vádaskodni.

Hát ez lett a vége.. Sok éves napló tűnt el néhány irigy ember miatt... (ha valaki olvasni akarja a hozzászólásokat.. a blog (maradéka) Vörösbegy fiókái néven ott van a blogom bal oldalán a „Böngésző”-ben)

Öröklődés

Talán emlitettem itt-ott, nekem egy testvérem van, az Öcsém aki három évvel fiatalabb nálam. Gyerekkorunk nem volt felhőtlen, állitólag én főnökösködő nővérke voltam (amire persze nem emlékszem), de kamaszkorunk táján egyre közelebb kerültünk egymáshoz, lévén egymásnak falaztunk ügyes-bajos dolgainkban:o)

Öcsikémről el kell mondanom, hogy (főleg) általános iskolás korában csudi dolgai voltak, amikről mai napig számos történet maradt fönn. Legfőképpen az „utolsó pillanatban szólás” volt a specialitása. Miről is van szó?

Például biztos késő este közölte Anyuval, hogy másnap üttörő egyenruhában kell menni. Ez nem is lett volna nagy baj, de mivel anyukánk dolgozott (akkoriban még szabadszombat sem volt) az ünneplő, főleg az üttörőing biztos a komód alján hevert – kivasalatlanul. Mert azt bizony vasalni kellett, mert olyan kemény vászonból volt, de legjobb volt előtte jól bespriccelni, állni hagyni és aztán min. 1 órás vasalás kellett neki.. El lehet képzelni szegény mamámat, ahogy este 10-kor áll neki a tucatnyi zsebből, vállpántból álló darabot vasalni..

Öcsém másik klasszikus (bár csak egyszer fordult elő) dobása volt, mikor szintén este lefekvés előtt közölte: másnap jelmezbe kell menni. Részletekre nem emlékszem, de azt hiszem a szüleim eléggé ordibáltak szegénykémmel, aztán ha nem másnapra, de lett jelmez (persze lehet keverem az éveket, mert egy törökbasás jelmezére emlékszem, de kizárt dolog, hogy az egy éjszaka alatt teremtődött volna elő, lévén anyukám nem tudott varrni, éjje-nappal nyitvatartó kölcsönző pedig egyáltalán nem volt sem Bp-ne, sem az országban..:o)

Mindezeket felvezetésnek szántam, ugyanis egyetlen fiacskám, bár húsz ezer kilométerre élő nagybácsijával (öcsikém) eddig alig találkozott, de hogy örökölt tőle, az biztos, ugyanis ő is tipikus „utolsó perces”...

Ma a vacsoránál lazán közölte: vasárnap este tánclecke van, mert ugye emlékeznünk kéne XY-ra (ez egy lány neve) aki meghivta partnernek az első-báljára. Na, kanál kiesik, szem összeszűkül.. Persze, emlitette Lelkem Fiacskám vagy fél éve, hogy szeptemberben talán ő lesz a táncpartner, de hogy most vasárnap már táncppróba? És mennyibe kerül az egész (ruhabérlés, táncórák, vacsorajegyek), na és ki is az a leány?? Ezek apró mellékkérdések (ill. az ő szavaival „nyugi majd mindent kideritek”..,) mint az is, hogy a vasárnap koraestig,  kb. 5-ig teniszversenye van a legénynek, s utána kéne elszállitani a város másik felébe (hol is lakjon a leány?).

De ez csak egy példa, lenne még a tarsolyban néhány hasonló, mert öcsémhez hasonlóan Zsebifiú mániákusan reggelenként közölte és közli: erre-arra ennyit kell bevinni a suliba (épp alig van készpénz a házban, útközben rohanás közben kell kihúzni az automatából).. Nem is sorolom, csak elmélkedem: nem kell a közeli hatás, hogy valaki ilyen félelmetesen hasonló legyen egy rokonhoz:o)

Emlékeztető

Mielőtt bárki elfelejtené, milyen is a tél.. Ime felénk mostanában ilyen, méghozzá élőben a webkamerákon keresztül.

Sőt hagyján, hogy a hegyekben cidri van, de ma késő délután mindössze 6 fokot mutat a kinti hőmérő. Lehet reggel hógolyózni fogunk?:o)

Konspiráció?

Mióta olvasok egy bizonyos blogot, még „gyanakvóbb” vagyok... Na jó, nem minden mögött van összeesküvés, de a sajtó sokszor légből kapott, ellent mondó hirei, vagy a hatóságok ködösitése mégis csak adnak alapot az ember gyanakvásához.

Itt van a múlt hétfői francia repülőgép szerencsétlenség.

Tessék csak jól belegondolni: egyszercsak eltűnik egy gép a radarról és még másnap is eltűntnek nyilvánitják.. A mai világban, amikor a műholdak segitségével minden apróság feltérképezhető és követhető. Nem is beszélve, az óceán fölött bárki használhatja a mobilját és a laptopját is. Valami olyan gyorsan történt, hogy senkinek nem maradt ideje még egy félbemaradt üzenetre sem,(igaz éjjel volt, az utasok nagy része aludhatott.)

Aztán hirtelen jött a vihar-elmélet és azonnal (még az elején) kizárták az terrorista támadás lehetőségét, holott a gépről akkor még semmit nem tudtak, (illetve persze tudhatták, hogy lezuhant, mert eltűnni nem tud...).

Az öcsém tiz évig volt repülőgép szerelő a malévnál, még az orosz gépek idején. Mivel én nem nagyon szerettem repkedni, sokszor tartotta bennem a lelket és egyszer azt mondta, olyan nem lehet, hogy egy gép egyszercsak leesik a magasból. Ez nagyon megragadt bennem és azóta is próbálok erre emlékezni, ha (manapság ritkábban) repülőre ülök... Egyszóval valaminek (kivülről, belülről jövő zavarnak) kell (kéne) történnie.

Néhány hónapja egy qantas gép majdnem leesett, mert légörvénybe került és a fedélzeti műszerek felmondták a szolgálatot. Szerencsére a pilóták a helyzeten urrá lettek és megmentették a gépet (néhány ember meg is sérült, mert nagyot „esett” a gép.) A műszerek zavarának okaira néhány feltevés született – például valaki egy műszaki hibás laptop-ot használt a fedélzeten. Ezt persze aztán elvették és a légörvényben keletkezett viszonyokra fogták a műszerek zavarait..

Mi van ha valaki(k) a francia gépen komputeren keresztül direkt mahinálták a gép komputerizált dolgait, mondjuk a robotpilótát??? Vajon megtudjuk-e valaha, miért és kinek a hibájából jár szerencsétlenül a francia gép?

Kódolva

TV hiradóban riport egy idős házaspárról: most ünneplik a 70 házassági évfordulójukat. Az elejéről kicsit lemaradtam, igy csak tippelni tudom az életkorukat. Ha a néni 18 volt a férjhez menéskor, akkor is már 88 évesnek kell lennie, a bácsi meg gondolom csak idősebb nála, szóval  90 körül vagy felett lehet.

Koruk ellenére remekül néznek ki, s szellemileg is teljesen ott voltak a riportban, jópofáskodnak a riporterrel, aki mellesleg igyekezettk humorosra venni a témát.. Például a párt beültették egy elektromos golfautóba és a riporter rohant utánuk, azt játszva, hogy alig éri utol őket..

Amiért azonban irok az egészről az a zárókép volt, amiben elmondták, hogy a szomszédos vendéglőből hozatják az ebédjüket és ennek illusztrálására a  bácsi jó étvággyal ette a tányérján lévő.... Na mit? Hát fish-and-chips-et, vagyis sült krumplit és rántott halat... amiket nekem például egyáltalán nem szabad ennem ugye kolesztorol izéből kifolyólag.  Pedig de messze vagyok a kilencventől...

Szóval ez nem igazság illetve alátámasztja az elméletemet, miszerint mindenki be van kódolva. Neki 70 év házasság, 90 egynéhány életkor és ehet mindent. Bár, megkérdezném, vajon az ő koleszterolját mikor kezdték mérni? Talán soha, ezért ilyen kiegyensúlyozott és boldog..

Nagyi

Régebben irtam már 86 éves anyósomról, aki vagy 3 éve kapott egy „levetett” komputert és azóta is roppantul élvezi az emilezést, a prezentáziós levelek, s fényképek elmentését, na és a skájpozást.

Idézek a tegnapi emiljéből:

„Képzeljétek B.felugrott hozzám és kaptam tőle egy pendrive-ot, aminek a használatára meg is tanitott. Igy le tudtam megmenteni arra egy csomó fotót a komputeremen lévő mappákból, majd lementem a Mamut-ba és kinyomtattam belőlük néhányat, amit majd megmutatok az osztálytalálkozónkon..

Nem tudom biztosan hányan leszünk, mert a hetünkből, akik maradtunk kettő ki sem tud kelni az ágyából,  E. pedig az ápolónője kiséretében fog jönni, s ráadásul ő a legaktivabb, hogy létrejöjjön a találkozó... .”

Mit mondjak, felolvastam otthon a levelet és a gyerekeim is hanyatt vágódtak.  Nemcsak a pendrive-tól, hanem az érettségi találkozótól is, s a lányom gyorsan ki is számolta („holly shit” kiszólással:o)  ez lesz  a 68.

Nagyi legyűrhetetlen... Nemcsak mert „leugrik” a Mamutba, hanem mert minden teniszversenyt végignéz az ilyen-olyan csatornákon, úgyhogy felér egy online teniszújság hirközpontjával, de közlöm, a Forma 1-es versenyeknél is „ott van”, soha ki nem hagyná egy világfutam végig nézését sem...

Egyébként J. (ugye a fia ) megkérdezte vacsora közben: mi is az pendrive? Mondtam, hivja fel a mamáját a skájpon és kérdezze meg tőle:o)

(Persze valójában tudta, csak itt usb-nek hivjuk, de J. mondjuk valóban nincs annyira spiccen komputerileg.. Meg is jegyeztem, zárkózzon fel a muterjához, mert nagyon lemarad:OD)

Rossz álom

Nem szoktam emlékezni az álmaimra, de a legutóbbi (elmúlt éjszakai) mély nyomokat hagyott bennem.. Előtte  hajnalban felébredtem és legalább egy órát forgolódtam, mig újra álomba nem merültem. Na erre aztán igencsak cifrákat fantáziáztam, kész megváltás volt az ébredés...

Az egész lényege az volt, hogy ellopták a kézitáskámat. A nagy ijedelemben aztán visszarohantam a tengerpartra és ott is egy wc-be, ahol nyilván hagyhattam. Igen meglett a táska, de a pénztárcám kilógott belőle és rémülten láttam, miután kinyitottam, hogy a kártyáim hiányoznak, na és a mobilom is.  Még nagyobb pánikba estem, mert értesiteni akartam a családomat, merre vagyok és mi történt velem, de ugye nem volt mobilom...

Az óracsörgés maga volt a megváltás. Később rájöttem az álom nyitjára: tegnap este a lányom spanyol útja miatt kutatgattam mindenféle honlapokon, többek között p.de mallorca-t is. Na ott olvastam egy helyen a többi túristátától származó figyelmeztetést:  vigyázni kell a dzsipsziktől, mert zsebmetszők (micsoda régi szó..), illetve manapság nem vágnak ki semmit, egyszerűen körbeállják a delikvenst mintha virágot árulnának stb. aztán megszabaditják a pénztárcájától. Mig engem az álmomban:o)

Még négy hét és Zsebilány indul. Nem tudom ki izgul jobban, de az igazság az, biztos én.. Igaz máshogy, mint ő. Ez a tegnap lepotyogott francia repülő sem használ az idegeimnek, meg a vizsgaidőszak előtt diákok sem és nem hiányoznak a rémálmok sem..

Legszivesebben visszatekerném az időt, mikor kicsik voltak a gyerekeim és ha azt mondtam egyetek, ettek, ha aludni kellett, akkor aludni mentek. A nagyranövésük mellékhatásai nagyobbak, mint gondoltamJ