Érettségiiiii

Zsebifiú drágám tizenegyedikes lévén 1 érettségi tárgyat csinálhat az idén – aminek hétfőn és szerdán lesz itt az ideje.. Ez a tárgy pedig a „normál matek”  lesz, errefelé ugyanis  még kétfélét tanulhatnak a középiskolában: egy közepesen nehezet (un. maths method), ami már elég nehéz (a fiam ebből fog érettségizni jövőre), valamint van még egy un. spéci matek, ami a zseniknek való..

A rendes érettségizők tegnap (pénteken) megirták az idei elsőt, ami az angol volt. Ma meg olvasom az újságban a válaszható tételeket... Meglepetésemre köztük van az utóbbi évekből egyik kedvenc olvasmányom, a Papirsárkányok...

Rögtön eszembe jutott, hogy megjártam magyarból az első egyetemi felvételimnél, mert  egy akkori „modernet” választottam. Mikor az irásbeli után felhivtam a magyar tanáromat és elmondtam neki a listát, meg hogy mit dolgoztam ki, hát istenesen leszúrt...

Ugyanis ahelyett, hogy valami klasszikust elemeztem volna, én Kósa Ferenc Dózsa filmjébe bonyolódtam bele...

Meg is lett az eredménye, mert nem vettek fel.. Nagy Béla tanár úrnak volt igaza, mert a bölcsészkar magyar tanszékén a javitó tanárok nyilván nem is látták a filmet (a felvételi anyagokat mindig a minisztériumi okosok állitották össze) és igy fogalmuk sem lehetett miket hordok össze...Arról nem is beszélve, nem filmkritikát akartak birálni,  hanem magyar irodalmi felvételit... Mindenesetre a következő évben azt hiszem Vörösmarty verset elemeztem az irásbelin, a szóbelin meg szerencsémre szabó pál isten malmai c. regényéről kellett beszélnem...

Ki fogom hát oktatni a fiamat is jövőre, ne essen hasonló hibába, bár azóta igen sok idő eltelt, hogy én felvételiztem, meg más országban is vagyunk, de ki tudja, mégis mire jó a régi tapasztalat...

Dijak, koncertek

Még köhögcsélek, de már visszatértem a munka frontjára... Mellesleg ez az allergia dolog nem is hülyeség, pedig nemigen hittem a sarki dokinak mikor mondta.. Ugyanis abszolút nem vagyok náthás, viszont a torokfájás jön-megy, a köhögés jön-megy, (de legalább a fejfájás elmaradt). Barátnőm szerint ez a biztos öregedés jele, vagyis ami eddig nem volt pl. allergia, az előjön. Rózsás jövő előtt állok:o)

Családomban öröm és üröm dúl, ugyanis Nagyranőtt gyermekem két fontos poziciót is kapott jövőre – mint utolsó éves. Megválasztották az Iskola Zenei Kapitányának és Iskola Tenisz Kapitányának..  Az évfolyam (180 gyerek) szavazza meg a tisztségviselőket (na és a tanárok is..), tehát nagyon nagy az örömünk.

Azonban az un. Presentation Night (dijkiosztó este), mikor a mindenféle tanulmányi dijakat és ezeket a jövő évi poziciókat átadják nagy-nagy ünnepség keretében a tanári kar és a szülők előtt egy kibérelt óriás teremben – nos, pont ezen a napon van egy hires amerikai rockbanda koncertje a city-ben, amire a jegyet még a születésnapjára (aug. 20) kapta ajándékba - tőlünk..

Gyerek persze a rock-koncertre akar menni, én (ha nem megy) a méregdrága jegyekért fogom a szivem, J. pedig hallani sem akar a dijkiosztásról való hiányzásról...

Jelenleg áll a – hát nem bál, hanem a vita, hogy mi is legyen.. Tényleg mi legyen?

Torok

Kis késéssel, csak letepert engem is a családon végig vonuló torokfájós- taknyos- köhögős betegség. Szombaton este 10-kor kezdett fájni a torkom.. Igaz előtte voltak apró jelek, pl. délután elmentem gyalogolni és félúton majdnem leültem az út szélére, olyan gyengeség jött rám. Igyekeztem a hirtelen melegre és a napsütésre fogni (ami errefelé elég erős), de végül befejeztem a séta-körömet.

Vasárnap strepsileket szopogottam és mintha enyhült volna a torokfájás, de éjszaka fájdalomcsillapót kellett bevennem, annyira fájt a torkommal együtt a fejem is.

Reggel betelefonáltam a melóba, hogy felejtsenek el és tovább nyögtem:o), majd elmentem a sarki dokihoz, aki csudát szólt. Megnézett, meghallgatott, megkopogtatott és közölte, az időjárás változás miatt fáj a torkom. Erre megjegyeztem, hogy én vagyok a család utolsó tagja aki most kehes és különben sem vagyok allergiás.

Azért valami bogarat beletett a hindus a fülembe (mármint a doki, mert indiai), mert érdekes ez a torokfájás. Jön és megy, nátha semmi, igaz ma reggelre baritonos lett a hangom, meg a fejfájás is maradt, de közben rájöttem: szombaton kora délután befújtam gyomirtóval a teraszon, meg a hátsó kerti járdán a kövek között kinőtt gyomokat. Egy háromliteres kannában van az irtó és pisztolyos spriccelővel lehet ügyködni, ami két fokozaton működik: egy szétszóróson és egy erős sugarason. Használtam mindkettőt, de mivel erős szél fújt, főleg az erős sugarast... Lehet, hogy a permetezősnél, mivel az nagyobb területre szórodik, a szél a fejemre fújta az irtót, oszt most allergiám van, ami kombinálódott a megfázásos bacival?

Mindenesetre most három napra kivontam magam a forgalomból...

Könyvtár, egy lemezen

Egy itteni kedves ismerős (akivel még soha nem találkoztam személyesen, csak emilen és a skájp útján) megkérdezte, kérek-e néhány magyar nyelvű könyvet lemezen, nemrég kapott egy jó kis gyűjteményt, szivesen elküldi... Persze kapva kaptam ay ajánlaton, nemcsak mert „hivatalból” vagyok könyvimádó, hanem mert magyar nyelvű könyvekből szűkiben vagyok ...

Amit kaptam: az minden várakozást felül múló...tartalmilag és tecnikailag is.. A mai napig kétvállra tesznek a mindenféle technikai csodák. Számomra még a rádió és a tévé működése is érthetetlen, a komputer világáról nem is beszélve, bár utóbbit naponta használom, de ahogy a gugli működik, az valami felfoghatatlan számomra.. Most meg itt van egy kis lemez és erre ráfért jóformán a fél világ- és magyar irodalom. Nem mondom, hogy mindenki akinek kéne rajta van, meg van sok ismeretlen szerző és könyv (főleg a fantázia könyvek világából), de már eleve, hogy 25 folder (mappa) alatt (ami az angol abc betüit követi) elképesztő mennyiségű adat van..

Hogy csak az egyik legnagyobb meglepetést emlitsem: 28 db Szabó Magda regényt olvashatok mostantól, köztük több olyant amik anno elkerültek, illetve régen olvastam és sokszor álmodoztam, mi lenne, ha megint olvashatnám őket..

De idézhetnék az ábc szerint Fehér Klárától  Móriczon, Mórán át Ottlik Gézáig, de a legtöbb klasszikus világirodalmi könyv – (ami itt nincs meg nekem) Tolsztojtól Stendhal-ig mind ott vannak ezen a lemezkén..  

Egyszerűen egy jó kis házikönyvtár.. Például  Hawah a napokban emlitette az egyik bejegyzésében, mennyire szerette munkácsy mihály életéről szóló könyveket.. Én azokat nem olvastam, viszont megnéztem a lemezkémet és... kérem, ezek is megvannak!!

Szóval fantasztikus  „csemegéhez” jutottam, mostmár csak tengernyi szabadidő kéne, dehát majd lassacskán szemezgetek a gyűjteményből...

Rock

Nem a szikla, hanem a zene... Zsebifúnál iskolai rockzene est volt, mint minden félév végefelé. Mi meg (lányok) mentünk hallgatni, meg fügyülni, dübörögni.., mivel a fiú két együttesben is játszik.

Az egyik bandája olyan jazz-es rockos, a másid viszont jobban „klasszikus” rock..., mit ne mondjak, utóbbival  egy 10 perces pink floyd számot játszottak, ami lenyűgöző volt..

A „baj” azonban ott kezdődött, hogy a fiamékig 8 együttest kellett végig hallgatni. A zaj szint – legalábbis nekem – fokozatosan, elég komoly problémát okozott... A fiamék a második rész elején voltak, egymás után mindkét két banda, aztán jött még (volna) vagy 7 együttes.. Otthoni muzsikus barátaim ilyenre (és a modern komoly zenére) alkalmazták az ’akkusztikus attrocitás” kifejezést.. Hát ez jutott eszembe, mikor a fejem majd szétdurrant..

Néhány rockbanda ismert dolgokat játszott (black sabbath, pink floyd stb..), de a többsége mai, számomra ismeretlen rock bandáktól produkált. A program szerint volt pl. a The killers együttestől is szám... vagyis „A gyilkosok” névre hallgatnak az eredeti előadók.. Képzelhetitek.. majd a plafonra másztam a monoton kreációtól..

Végülis leléptem, az utolsó három együttes - elől...

Hazafelé, a negyven perces vezetés első felében be sem kapcsoltam a rádiót.. Megpróbáltam az agyamat helyre billenteni, majd benyomtam az egyik klasszikus adót.

Juj, de öregszem...

Ime a memoris-szivacsos párna.. Amit én vettem, az egy olcsó aldis válatozat, nem ennyire puha, de azért beleágyazódik a fejem.. szóval le nem csúszik róla (legalábbi eddig nem), mint neked kedves S..

Vásárlásaim

Mivel krónikus nyak- és vállfájós vagyok (lettem), régóta vágyom egy „fejformát megtartó szivacsos” párnára. Azért irok ilyen fura nevet, mert nem tudom igazán minek is nevezzem magyarul  a „memory foam” kifejezést.

Valami speciális szivacsból készül, ami egyszerre puha is, meg kemény is (mindenki képzeletére bizom milyen is lehet) és ahogy az ember belefekszik, lágyan körülöleli (és majdnem elringatja) a fejet.... Nem egy olcsó darab, igy alig akartam hinni a szememnek, mikor megláttam az aldi-ban és mivel ott amúgyis olcsóbb minden, ráadásul  kifutó termék is volt, vagyis még jobban leárazták: egy pillanat műve volt az elhatározás – megvenni és kész.

Négy napja memorizálja hát a fejem és vállam formáját és egyelőre bevált..

Ma pedig cipő-táv-vásároltam – Zsebilánynak. Én voltam a boltban, ő meg otthon nyakig elmerülve a tanulnivalókban, hisz 2 hét múlva vizsgaidőszak. Ráadásul vasárnaponként még edzői tanfolyamra is jár, ami délután van, igy nem tudott velem vásárolgatni.

Már tegnap kinéztem bizonyos nyári cipőket – (magamnak is), de mivel a mostani divat vagy 10-12 cm magas, vagy tök-lapos, nem jártam nagy szerencsével.. Illetve találtam én azért néhány szemre- és nekem való darabot, de vagy a szin, vagy a hátsó pánt hiánya, vagy a borsos ára miatt lemondtam róla. Jegyzem is meg: a szandál árak az egekben járnak.. Télen még megértettem a csizmaárakat, mert azokban van anyag.. de a szandálok 1-2-3 pántja miért ilyen drága????

Zsebikémnek viszont papucscipő (jé, régen igy hivtuk a lapos, csini, bebujóst) vagyis tök-lapos kellett, igy körülnéztem neki is.  Persze telefonon hiába mondtam el, hogy is néznek ki, ezért javasolta fotózzam le és küldjem el neki..

Na itt kezdődtek a bajok, mert előjött a technikai anti-talentumom: a fotózás még ment, de az istennek nem tudtam elküldeni a képeket. Végülis félórás bénázás után otthagytam a cipőboltot és berobogtam egy telefonosba, ahol megkértem a személyzetet, segitsenek már…

A cipők fotó alakban megérkeztek a lányomhoz és tetszettek is, igy két párt meg is vettem..

Aztán otthon kiderült, hogy mindkettő kicsi.

Igy jár aki cipő-táv-vásárol:o) Holnap egyetem előtt, mehet Zslány kicserélni őket.

Telefonok

1. Néhány hete bent kicserélték mindenki iróasztalán a régi, megszokott fehér, telstra telefonokat és kaptunk egy 3x akkora, fekete, képernyős, csupa-gombost. Olyan fajta, amire anno azt mondtuk: mos-főz-vasal-és-feleséget pótol:o)

Tehát van képernyője is, olyan kb. 8x8 centis, igaz csak kiirások jönnek ki: a hivó neve, száma, de kis mahinációval lehet képeket választani háttérnek, ne már olyan szürkén viritson az ember asztalán. A képválaszték elég sokszinű: mindenekelőtt -  állatok (kutyácska, macskácska, delfinek, elefántok, kölyöktigrisek stb) és...tájfotók minden mennyiségben: hegyek, folyók, tavak és persze tengerpart (hullámok, naplemente, pálmafák a parton stb..). Mivel elég vidám társaság vagyunk (igenis vannak humoros könyvtárosok).. a képernyő miatt sokat vihorásztunk, hogy ugyan minek kell, ha nem lehet látni rajta azt aki hiv? Aztán arra is gondoltunk, lehet nem nekünk kell látni, hanem minket néz (figyel) valaki..:o)..  pl. a főnökség? :o)

Hogy valójában mit tud az új ketyere? Ki tudja, alig merünk hozzányúlni. Az irodában 3 vonal van, de nem minden telefonon csöng, ezért a régi telefonon a 88 lenyomása után fel lehetett venni. Ezen a csicsáson: 3 lépésben kell nyomogatni és nem ám számot, az egyszerű lenne, hanem  – gombokat, aztán nagy az öröm, ha sikerül az akció...

Ez Ő...

1. 2 .Ma reggel 9 után a férjem telefonált az ő munkahelyéről az én munkahelyemre, hogy nem emlékszem-e (én), hogy (ő) hova tette a mobilját...????  Mivel 20 perccel előttem mennek el otthonról Zsebifúval, feltételezte, hátha láttam valahol (mintha a reggeli rohanásban éppen az ő mobilját fürkészném, vajon zsebre vágja-e v. nem?..).

 Javasoltam, talán hivja a leánygyermekünket, mert ő még otthon van, mert ő talán illetékesebb lenne a távbeszélő fellelésében. Pár perc múlva aztán én is felhivtam Zslányt megérdeklődni, megtalálta-e az apja telefonját, s kiderült – a házban nincs, sőt az előkertben is körülnézett és a járdánál, ahol a fiúk beszálltak a kocsiba.

J. aztán megint hivott, h. kirohant a parkolóba, átvizslatta a kocsiját, de a telefon nincs sehol, jó lenne, ha letiltanám. Persze, hogy én, ki más?

Na jó, mire is való egy feleség (aki szintén dolgozik), felhivtam hát a szolgáltatót, mivel J. minden pin-kódját és adatát jobban tudom, mint ő – meg is megszüntették az „adást”. Igaz az ügyfélszolgálatos csaj rögtön ajánlani akart egy újabb modelt megvételre, de át ez (is) a dolga.

Meló után értem el őket ismét, Zsebifiú telefonján, hogy akkor most mondják el, hogy lehet elvesziteni azon 5 méteren amit a háztól a kocsiig, majd azon a 20 méteren a suli parkolójától a suliig mennek.

Erre J. nagy nyugisan közölte: ja, megvan a telefon, a kesztyűtartóban volt, bár fogalmuk sincs ki tett oda... Erre meg azt szoktuk mondani: biztos a kunbéla vagy a vaj ilus tette oda..(ez olyan ősrégi szöveg, h. egy fiatal biztos már mosolyogni sem tud rajta..) Akkor, mondtam én, most rajtad a sor (mármint J-n), hogy visszaköttesd. Erre megkérdezte: miért, kikapcsolták???

Szerencse, hogy egymástól kb. 30 km távolságra voltunk... :o)

Most meg télies

Azon filóztam nemrég – igy estefelé – mikor tankoltam és a kezem odafagyott a töltőhöz, miközben a fejemet és a sérómat cibálta a sarki szél...: hogy ez a város változott meg, vagy én (öregszem..)???  Időjárásilag értem a kérdést és a változást,  de máshogy is, de a máshogy egy külön poszt lesz (egyszer).

Az elmúlt napokban 24 foktól 12 fokig ugrált a hőmérő, mondanom ugye nem kell,  ma éppen mi volt.... – na ja, a cidris fele. Tényleg nem tudja az ember, milyen melegségű ruhanemübe ugorjon reggel.

Az itteniek egyrésze mindenképpen a nyáriasabb mellett voksol, mióta volt néhány meleg nap, igy itteni szokás szerint maradnak is sortban, polóban és papucsban..

Egyrészük azonban nem hisz a tavasz-nyár idejében és rendületlenül belebújik a....sidzsekijébe. Nos én utóbbi csoportot erősitem (általában), de reggel valahogy elméláztam és bár bőrdzsekit vettem, viszont alá egy nejlonos-blúzt, ami tökételesen képviselte a „hidegben rád fagy, melegben rád olvad” jellegét, illetve az elsőt, mert a hideg csak úgy hasogatott át-keresztül a csontjaimba, -be, -ig.

Dél körül aztán bekaptam két panadolt is, mert megfájdult a fejem is és totál biztos voltam, elkaptam a fiúktól a nyavalyát. Ugyanis J. baromi vacakul van.. A legsúlyosabb férfi-betegségben szenved: náthás..

Szerintem a repcsiről hozta, vagy Szöülből, de persze lehet múlt pénteken mikor vásárolt, talán ráleheltek az aldi-ban. Vasárnap azt hittük (hitte) szénanátha.. Igaz soha nem volt szénanáthája, de mivel egész nap füvet nyirt, bokrokat ásott ki és nyesegetett – még el is hitte.

Tegnap aztán bedugult az orra, káposztáshordós lett a feje (ugye belülről), mára meg elment a hangja (hála a tanári pálya eme mellékhatásának, merthogy egész nap beszélnie kell).

Apjára meg miért ne hasonlitson a fia:o), tegnap óta fáj a torka a juniornak, itt kókadozik,( illetve többesben, mert ketten vannak ugye... kókadoznak.)

A Kicsit (a 193 centist) itthon fognám de nem akar, idősnek meg „nem lehet”, hisz most kezdett 4 hét után. Ilyenkor azért eleresztem a „tele vannak a temetők nélkülözhetetlen emberekkel” szöveget, de megváltozni már úgysem fog a drágám.

Lehet holnaptól megint visszaállitják a si-szezont, mert két hete bezártak a liftek stb.??? És azóta vagy kétszer is esett hó – a magasokban. Szóval ez a város változott meg, vagy én (öregszem)???

Tavasz!!!

Hétvégén mindenhol berregnek a fűnyirók. Tavasz van és kész!

Mivel nálunk általában enyém a bent és a páromé a kint, enyhe noszogatás mellett nálunk is folyt kerti munka :o).

Különösen a nyáron (azért nem irom, h. tavaly nyáron, mert nálunk idén volt... a java, január-február) kiégett kis tujákat, bokrokat kellett végre kiásni. Azért kicsit én is tettem-vettem kint is, lepókhálóztam az ablakok és ajtók környékét...

Na és elmentem végre gyalogolni. Olyan rég voltam, hogy az egyik utcában azóta félig felépült egy ház... Persze errefelé ez nem 1 évet jelent, hanem 2-3 hónapot.

Hétágra sütött a nap, én meg polóban és sortban róttam a szokásos körömet.

Délutánra viszont megdagadt a bal csuklóm és alkarom egy része.. Szerintem megcsipett valami, vagy a séta alatt vagy a pókhálózásnál. Remélem valami mérges izé...

Faguriga

Az biztos J-nek az időjárást illetően nagy szerencséje volt, hozzánk képest, akik tavaly szeptemberben 13 fokos hőmérsékletben vacogtunk 3 hetet a négyből.  Ő fel sem vette a farmerját egész idő alatt, csak sortot és világos vászonnadrágot hordott. Mázlista, az biztos..

Az utolsó héten már nagyon nehezen birta.. El is fáradt az állandó ide-odarohangálásban, nem aludt jól, illetve a fiánál 6 körül kelt a család, s a lakás méretei miatt képtelenség volt fel nem ébredni (pláne ha az unoka is be is viharzik birkózni egyet az „ausztrál nagypapával”.) Egyébként fogalmam sincs miért kapta ezt a nevet, hivhatnák J. nagypapának is.. ).

Tegnap épp szemügyre vettem, milyen J. bőröndjéből való cuccok vannak még a nappali különböző pontjain és megakadt a szemem egy kis csomagon. A „hát ez meg mi?” kérdésre J. közölte, h. a keresztanyjának szánt ajándékot végülis nem tudta odaadni, mert mikor felugrott hozzá nem volt nála, később meg nem tudtak találkozni.

Na most női logika szerint......: ilyen esetben a csomagot mondjuk odaadjuk a legközelebbi kedves rokonnak, példul anyukánknak (akik épp egyidős is a keresztanyánkkal..)  vagyis egy „jaj hát ezt meg elfelejtettem” jelszóval a kezébe adhatjuk akár az utolsó nap is..

Férfi logika szerint (mondhatnám J-módra) : ajándékot újra elássuk a bőröndbe és visszautaztatjuk 20 ezer kilométert.

Faguriga legyek, ha megértem az utóbbit:o)

Újra itthon

Mi is jól kezdtük a nagy napot:o(... Na nem lett baj, csak tiz perccel később keltem a kelleténél, majd komputer bekapcs és kiderült, J. gépe ráadásul tiz perccel előbb érkezik. Igy aztán Zsebifiúval belehúztunk (a lányom nem jött, mert 9-kor spanyol órája volt az egyetemen és nemcsak a spanyol útja miatt van lemaradása, de jár teniszedzői kurzusra, oszt amiatt is múlasztott, néhány hét múlva meg vizsga...)

Mit meséljek, reggel hétkor úgy beállt a sztráda, mint a beton. A gyomrom kicsit ugrándozott az idegességtől, de aztán meg-meglendültünk és végre elérve a reptérre vezető másik 3 sávost, már okés voltam, mert az ment simán.

Reggel 7 körül a repülőtér tiszta méhkas, négy gép szállt le 5 perc különbségekkel: Dubaiból, Singapore-ból, Hongkongból és Szöulből, vagyis jó kis tömeg volt az érkezési csarnokban. Próbáltuk hivni J-t, miután 7.25-re kiértünk , tehát már ő is au. Földön volt, de érdekes módon a csengések után egy automata hang, koreai nyelven gagyogott valamit.

Ez persze épp elég volt a gyomoridegeim újra beinditásához, mert persze rögtön az jutott eszembe, hátha elhagyta a mobilját a szöuli reptéren (5 órát várt a csatlakozásra), vagy ne-adj-isten történt vele valami.. A fiam igyekezett leállitani a dús fantáziámat, ami úgy-ahogy sikerült csak, mert a kiözönlő emberek között csak nem akart a párom feltűnni...

Aztán végre  8.10-kor felbukkant ... Mondanom sem kell, a telefonja lemerült, de azért még mindig nem értem miért csengett és miért karattyoltak benne koreai nyelven.

Nos, elég zöldes arc-szinben volt a szentem, mert semmit nem tudott aludni. A szomszéd üléseken két 3-4 éves gyerkőc gondoskodott, hogy a környéken ülő utasok nehogy néhány percet is pihenjenek, mert le-föl ugráltak, rohangáltak.. Élvezhették az utat, meg az alvás nélküliséget.., ami viszont nem mondható el J-ről...

Azért otthon kicsit magához tért, pakolászott (pirospaprikát persze nem hozott, holott 3x figyelmeztettem, ellenben két pakk turórudi került elő a poggyászából:o) és mesélt is, de nem sokat, majd dél körül elment aludni.

Tonhal halom

Azt hiszem még nem emlitettem, hogy ettől a szemesztertől hétvégéken hosszabban tartunk nyitva. Az eddigi 1-5-ig helyett 11-től ötig. Mit mondjak, nem fogadtuk kitörő örömmel (bár nem is kérdezték a véleményünket..). Igaz, több meló=több lóvé, de a hétvégéből egy nap tökre odavan.

Tegnap épp soros voltam a hétvégi 11-5-ig beosztásban, mikor fél 1 körül felhivtam a fiamat, mivel akkortájt vitte haza a barátja mamája az átalvásból. A szokásos, „mi van veled? -, válasz: semmi” után azért kiderült, hétfőre valami épitményt kell kreálni fizikából és venni kell ezt-azt-amazt a barkácsáruházban.

Azt hiszem a „szétrobbanásom” szele elérhette gyermekemet, meg amit még kapott  hirtelen csakúgy telefonon át, ugyanis két hét szünidőn volt itthon, mi.. Jó, tanult is rendesen a most pénteki próba-érettségi matekra, de biztos lett volna ideje a két hét alatt megemliteni és netán elmenni megvenni a cuccokat. Mivel szombaton ötkor amúgyis bezárnak az üzletek, én meg 5-ig dolgoztam, maradt az egész hóbeleblanc beszerzése mára, vasárnapra..

Ráadásul ma hajnalban előre nyomtuk az órát, tehát hiába kászálódtunk ki  9 után,  az biza már a 10 órán volt túl. Belőttük tehát a barkács áruházat, de fiacskámnak nem ám felirva a lista, meg méretek..., hanem csak úgy lezserül bolyongás a 100 méter hosszú sorok között. Próbáltam magam nyugtatni, de bevallom nem voltam rózsás hangulatban..

Mindenféle műanyag-csövek és ragasztók megvétele után még hátra volt egy kör a szupermarketben, mert 14 db tonhal konzerv is kellett, igaz a kisebb méretű fajtából, mert ezek üresen fogják tartani a műanyag-csöveket, miután kettesével teniszlabdákat fognak közre...(fogalmam sincs mi ez a makett, valami kisérlet része...) A pénztárnál biztos azt gondolhatta a srác, mániákus tonhal evők vagyunk. Engem aztán nemigen érdekelt, hogy akárki mit gondol, hanem azon morfondiroztam: mi a fene legyen 14 adag tonhallal???? Merthogy ki kellett üriteni a konzerveket.

Kettőt legyűrtem ebédre, maradt hát 12.. Ezeket kinyitottuk és két műanyag dobozba töltöttük a tartalmukat.

Jelen pillanatban még gondolkodom: csináljak-e a két műanyag doboznyi tonhalból (egyik fele paradicsomos-kaliforniai paprikás, a másik fele száritottparadicsomos-bazsalikommal) ’tonhalas tésztát’, vagy esetleg 1-2 napig kisebb dobozkákba átrakva hordjuk el ebédre? Vagy egyenesen öntsem a ....-be???

Szamoa

Ki ne szeretne, akár nyáron, akár télviz idején egy egzotikus, tropikus szigeten nyaralni, mondjuk ilyen körülmények között...

Nos tegnap óta ezek a helyek sajnos nem igy néznek ki, mivel a képeken látható szamoa szigettől nem messze, a tenger alatt történt 8,3-as földrengés miatt hatalmas szökőár zúdult a mesebeli tájra.. Nyilván Eu-ban nem főcimes hir, de felénk sajnos az, mivel már öt ausztrál van a 140 halott között (köztük két gyerek...). A szemtanúk szerint a földrengés után kb. 20 perccel a tenger visszahúzódott, szinte eltűnt, hogy aztán 7-8 méteres hullámokban elmossa a sziget egy részét. Aki tudott a belső részre, a hegyes-dombos dzsungeba menekült. Döbbenetes képeket látunk a hiradókban.. Mindenfelé hajó, autó, épület-roncsok és sár... a halottakról, sérültekről nem is beszélve...

Az ausztrálok szeretnek úgy nyugat (Indonézia, különösen Bali és tájföld), mint kelet felé (fiji, tonga, uj kaledónia, szamoa, cook szigegek) nyaralgatni, s főleg a keleti irányba lévő szigeteken lehet elérhető áron, luxus körülmények között tölteni 1-2 hetet.

Szamoa összlakossága mindössze 177 ezer... Kb. 15 ezer él Au-ban...

Azt meg már csak félve jegyzem meg, jövőre arrafelé tervezek egy J-vel közös nyaralást, lévén kerek szülinapja lesz. Hát nem tudom mi lesz belőle.. legalábbis ami a keleti irányt illeti..